6.rész

Sziasztok !
Először is sajnálom, hogy ilyen sokat kellet várni az új részre, másodszor pedig Kellemes Ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak, és idetévedőnek.
Jó olvasást, kérlek hagyjatok nyomot magatok után.
Üdvözlet, Fruzsi

Hetek teltek el a csók óta. A fiúk folyamatosan gyakorolnak, ha pedig nem, akkor iskolába vagy a fene tudja hol, de biztos nem nálunk. Egyáltalán nem járnak már hozzánk, aminek lehet köze van ahhoz a bizonyos történtekhez, mert Luhan is kerül.Kai is megváltozott, mintha minden elromlott volna egyik pillanatról a másikra. Anyáék is hazajöttek úgy három napja, de még nem is találkoztam velük, mert mindig kitalálnak valamit, hogy ne keljen itthon lenniük.

-Hyo az ég szerelmére figyelj már ránk-rázogat meg Nana.

A lányokkal épp egy kávézóba ülünk,hogy kitárgyaljuk Tao és Naomy szerelmi életét.

-Figyelek, bocsi-mosolyogtam rájuk-Szóval már lassan másfél éve együtt vagytok és még senkinek nem tűnt fel?
Mindenkit meglepet a hír amikor egyszer véletlen lebuktak. Bár tény és való aranyosak együtt.

-Igen-mosolyodott el.

-De hogy a fenébe találkoztatok, mert a suliba és mindenhol Tao a fiúkkal van.?

-Megoldottuk.

Döbbenet mindvégig titkolták, és senkinek nem tűnt fel.

-Olyan rendes fiú, annyira szeretem-mondta és megkavarta az italát.

Mindenki boldog, Nanának is alakul a dolog a bátyámmal, de nekem..!!Nekem ezek szerint nem jár semmi. Végül is ez így van mindig kell valaki aki boldogtalan, magányos. Valószínűleg kiválóan tudom sajnáltatni magam de így érzem. Szeretnék én is egy társat magam mellé akivel megoszthatom a kis apró dolgaimat.

-Lányok, most inkább haza megyek ha nem gond-mondtam és már álltam fel az asztaltól, hogy búcsúzóul megölelhessem őket.

-Ugye tudod, hogy a depi és az önsajnálat nem old meg semmit?-kérdezte Nana.

-Persze de szeretem csinálni, mostanában ez a hobbim- kacsintottam rájuk, majd elbúcsúztam.

Hazafelé beraktam a fülesemet és bömböltettem a zenét. Ez mindig segít, de van hátrányos oldala például ha beleélem magam a zenébe akkor nem hallok és látok, így történt a baleset is ,hogy nekem jött valaki én pedig a földön kötöttem ki.

-Ne haragudj-húzott fel az illető-nem figyeltem-mondta én pedig leporoltam a nacim és összeszedtem a fülesem ami kiesett az esés közben, majd felnéztem.

-Nincs baj-néztem a szemébe, szép barna szeme volt, de nem olyan mint Luhané, hanem sokkal sötétebb.

-SeungHwan vagyok-nyújtotta a kezét.

-Hyomin-mondtam majd kezet fogtam vele.

-Szép neved van-bókolt-Illik hozzád.

-Hozzád meg az illene ha elhúznál-halottam meg egy túlzottan ismerős hangot a hátam mögül.

-Öhm nem tudtam,hogy barátod, van. Vagyis nem is tudhattam mivel most találkoztunk-hebegett össze-vissza-Örültem, hogy találkoztunk-intézte nekem a szavait, és elment.
-Luhan!-kiáltottam a fiúra- Miért kellett??
-Mert hozzám tartozol-válaszolta
-Lemaradtam volna, valamiről? Úgy tudom, hogy semmi nincs köztünk és határozottan kerülsz, te is meg a többiek is.-egyre ingerültebben beszéltem.

-Hyo, értsd meg nem tudom mi van velem...
-Luhan össze-vissza zagyválsz nem értem mit akarsz mondani.
-Én is össze vagyok zavarodva, szeretnélek magam mellett tudni, mert hozzám tartozol, de félek, hogy, megbántanálak, nem akarok fájdalmat okozni.
-Ugye tudod, hogy ennek a beszélgetésnek semmi értelme, és honnan veszed, hogy fájdalmat okoznál. Arra nem is gondolsz, hogy azzal bántasz meg ha így viselkedsz?- kérdeztem.
-Valószínűleg, mindegy is hagyjuk, felejtsd el, hogy bármint is mondtam -megint fogta magát és elvonult.
-Miért fordítasz minidig hátat a dolgoknak?-kiállottam utána, de válasz a kérdésemre nem kaptam.
Mindig elmegy, pedig ha visszagondolunk a furcsa beszélgetésünkre, ez egy szerelmi vallomás is lehetne....
Nem tudom mit kéne csinálnom......

Miután hazaértem, körbenéztem hátha itthon van-e a bátyám, de természetesen megint egyedül voltam. Leültem a zongorámhoz, és csak játszottam a billentyűkkel, nem volt konkrét kotta ami szerint játszottam.
-Mindig ezt csinálod, ha bánatos vagy.-szólalt emg egy hang mögülem.
-Jongin-kiáltottam fel majd karjai közé futva öleltem meg-Hiányoztál...nagyon
-Sajnálom, mostanában nagyon sok volt a munka, rengeteget kell gyakorolnunk, ha debütálni

akarunk.
-Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy?-kérdeztem
-Korán?-lepődött meg- Drága húgocskám tíz óra van, megint nagyon belefeledkezhettél a gondolataidba-nevetett fel- Na gyerek csinálok forrócsokit, és beszélgetünk, rendben?-bólintottam, majd elmentem a napaliba és leültem a kanapéra.
-Na nyuszikám, mi nyomja a kis szívedet?-kezdte azonnal amikor mellém ült.
-Nagyon hiányzol, egyedül érzem magam. Tudom, a lányokkal elmehetnék valahova, de az mégse olyan mint az én drága bátyámmal való szórakozás-mondtam neki.
-Miért érzem, úgy hogy van még valami?-kérdezte mosolyogva
-Miért mondjam, úgy is tudod?!
-Minnie Mouse figyelj rám, majd megpróbálom a próbán és a sulin kívüli időmet úgy beosztani, hogy megtartsuk a szokásos tesós dolgaink rendben.-ölelt meg.- A Luhanos dologba pedig nem tudok segíteni.
-Öhm miről beszélsz?-kérdeztem, o nagyságú szemekkel.
-Ne néz hülyének, nem vagyok vaksi.
-De az vagy mert nem veszed észre Nanát-vágtam vissza.
-Helyben vagyunk- mosolyodott el
-Jártok már?- kérdeztem, pedig csak viccnek szántam ő meg hatalmas mosollyal bólintott.
-Micsoda??? Nekem nem is mondtátok...-szomorodtam el.
-Nana azt mondta majd elmondja-mondta-Biztos nem találta meg még a megfelelő alkalmat, ne haragudj ránk.
-Akkor ez miatt is hanyagoltál?
-Figyelj Hyo, tanuld meg hogy nem sajátíthatsz ki mindenkit magadnak, amennyit időt birok veled fogok tölteni, de hidd el ha összejön a dolog a barátommal akkor te is elfogsz hanyagolni engem mert mindig az lesz hogy Luhan -Luhan. Csináljuk azt, hogy minden péntek este csak mi ketten csinálunk valamit, rendben? 
-Oké- egyeztem be, ja és szállj már le ARRÓL a témáról, mert ne lesz semmi, mindig elrohan ha valami fontos történik.
-Arra még nem gondoltál, hogy nem tudja, hogy te akarod-e vagy valami hasonló. Lehet fél, azért mi fiúk lennénk a legszerencsésebbe, ha tudnánk mi jár a ti kis okos buksitokban.
-Nya-vágtam hozzá egy párnát- mit vársz menjek oda a suliba smároljam le és mondjam azt, hogy 'Ne félj én szeretlek'....?
-Ohm hát itt nem volt szó csókolózásról és szerelemről-nevetett fel.
-Bátyuskám mivel te kapcsolatba vagy tudod mi történik az emberek között. Szeretik egymást csókolóznak, meg minden sok szép és romantikus dolog-miközben mondtam a mondandómat, grimaszolt.
-A csók még nem is olyan rossz dolog de semmi több mégis csak a  kishúgom vagy.
-Szóval egy cseppet sem bánnád, ha suliba odamennék hozzátok, és csak kedvemre csókolóznék az egyik legjobb barátoddal?-kötöttem az ebet a karóhoz.
-Min, ilyenről nem volt szó-dobot meg egy kispárnával.
-De- de volt-nevettem majd párnacsatában dőltünk ki.
Jó volt egy ilyen tesós este, örülök, hogy tudtunk tisztázni dolgokat, annak meg még inkább, hogy Nanának és a bátyámnak összejött a dolog. Én meg mostantól a sarkamra állok és nem leszek depis bezárkózott emberke és boldog leszek..

Reggel, írtam  Nanának, egy SMS-t, hogy feltétlen várjon meg, mert beszélni szeretnék vele suliba menet.
-Örülök neki, hogy kijöttél a depiből-mosolygott, nem is tudtam hogy Kai ilyen dolgokra is képes-kacarászott.
-Én meg annak örülök, hogy végre összejöttetek.
-Na és lesmárolod Luhant?
-Az lehet, hogy eldobtam a borús énem, de a félős kiscicát megtartottam.
-Sziasztok-köszönt ránk Noemy.
-Sziaaa-köszöntünk elnyújtva az 'a' betűt.
-De jó, hogy jössz, kilábalt a borúból és a szomorúságból -mutatott rám Nana- Ja és ma szünetbe csókolózni fog Luhannal-nevetett továbbra is.
-Ez nem igaz-csattantam fel.
Nagy nevetések közepette értünk be a suliba ahol a fiúk nagy tömege egy egyöntetű sziasztok-kal fogadott minket.
-Szia Gyönyörűm-húzta magához Tao Emy-t, és adott neki egy puszit. 
Ahogy végig néztem a társaságon mindenki nevetett és mosolygott a szerelmes párjainkra, kivéve egy valaki aki engem nézet, én pedig felvettem a szemkontaktus és vártam hátha történik valami,de semmi azt kivéve, hogy megszólalt a csengő. Mindenki elindult a maga órájára.
Nekünk angol volt az első, hát az óra érdekesen sikerült, mivel vannak vicces osztálytársaim akiik, nagyon humorosnak találták,  ha a tanárnő elfordul állathangokat adnak ki. Az egyik nyávogott a másik vakkantott, a harmadik csipogott és még pár félnótás is csatlakozott hozzájuk, én pedig nagyon jól szórakoztunk rajta.
Szünetben már mentem volna a következő órámra, amikor HaRea és drága csatlósai elállták az utam.
-Minnie, drága olyan régen mosolyogtál, mi történt Mickey megis téged választott?...-öhm azt hiszem humorosnak érzi magát.
-Megbocsátanátok, tesim lesz és még át kell öltöznöm-löktem odébb őket, az öltözőbe Nana fogadott.
-Hol voltál?
-Picsa és a picsák elállták az utam-nevettem fel, majd siettem az öltözéssel.
A torna óra a következőképpen zajlott: futás, futás és még egy kis futás, szóval egy kicsit elfáradtam, ennek hála hatalmas lelkesedéssel fogattam amikor megszólalt a csengő.
Amikor kicsöngettek a negyedik óránkról, az ebédlő felé vettük az utat. Most ha elhiszitek ha nem szinte minden 20. lépés után láttam egy szerelmes párt. Biztos veletek is volt már olyan, hogy mentek az utcán és előtettek veletek szembe és mindenhonnan boldog szerelmes emberkéket látsz, na velem most ez történt.
-A sarkamra fogok állni, én fogok, kezdeményezni ha ő már ennyire kuka..-határoztam el magam.
-Ez az én barátnőm-húzott magához Nana.
Öhm lehet hogy hangosan beszéltem, ezzel az elhatározással csak az az egyetlen probléma, hogy fogalmam sincs a kivitelezés módjáról mivel még mindig félős nyuszika vagyok.
- Nehogy visszakozz mert akkor én löklek a kezébe-mondta határozottan-Na látod ott vannak, csak egy csók-suttogta.
Mikor odaértünk a csoporthoz ami az ebédlő ajtajától fél méterre várt minket, elbizonytalanodtam.
-Hali-üdvözöltük őket -Nana rám nézett de én nem léptem, majd csak szuggerált, de nem tettem semmit.
Egy hatalmas csattanást hallottunk ami valószínűleg az ebédlőből jött, a kíváncsi tömeg odasereglett, de én nem mozdultam, csak arra eszméltem, hogy a mi társaságunk is elindult az ajtó felé, de a menetelők közül elkaptam Luhan karját és megállítottam, kíváncsian nézett rám. Nem mondtam semmit csak pipiskedve az ajkaihoz hajoltam és csókolni kezdtem, lefagyott, nem reagált. Majd mintha felocsúdott volna

visszacsókolt, átkarolta a derekam, magához húzott, kezeim felvezettem a tarkóján és a hajába túrtam, elfeledkeztem mindenről, majd csak taps és a éljenzés hangja hozott vissza a jelenbe. Szomorúan vettem tudomásul, hogy közönségünk van, így elhúzódtam Luhantól.
A tömegnek háttal álltam, majd leereszkedtem pipiskedésből és mellkasába fúrtam a fejem.
-Na gyerekek végre elszántátok magatokat?-kérdezte Chanyeol.
Luhan csak megfogta a kezem és maga után vonszolva a tetőre vezetett.
-Nem értem mit nem értettél abból, hogy nem lehetünk, együtt. Szerinted minek rohanok el mindig?
-Mert a menekülést találod a legkönnyebbnek?-kérdeztem vissza-Luhan-fogtam kezeim közé az arcát-Nem vagyok egy bátor sarkára állós ember, de ez a helyzet ezt igényelte és nem bántam meg. Érzem, hogy többet érzel irántam, ahogy én is irántad. Ezért feledkezzünk meg mindenről ami gátolhatna minket és adjunk magunknak egy esélyt. Egyáltalán  nem merném ezt kérni tőled, ha az együtt töltök pillanatok, cselekedetek, beszélgetések közül bármi őszintén arra szolgált volna, hogy nem érzünk semmit egymás iránt-végig a szemébe néztem és vártam a reakcióját.
Lefejtette az arcomról a kezét, és elindult az ajtó felé.
-Nem hátrálhatsz meg megint. Ha most megteszed, ígérem örökre elfelejtelek, és nem lesz másik lehetőséged 'fenyegettem' meg hátha meggondolja magát és visszajön.
-Sokkal jobban jársz, ha elfelejtesz-fordult hátra-Jobbat érdemelsz nálam.
-Miért nem engeded meg magadnak a boldogságot?
-Mert nem érdemlem, hidd már el.-ordított rám
Elment, itt hagyott megint egyedül. Nem értem. Zokogva csuklottam össze, majd csak karokat érzékeltem magam körül, amik átöleltek. Mikor már egy kicsit megnyugodtam, felnéztem és láttam, hogy a barátnőim azok.
-Láttuk elrohanni, tudtuk, hogy nem lett jó vége ezért azonnal feljöttünk, hozzád-mondta Nana- Az én hibám, én erőltettem, sajnálom-sírta el magát ő is.
-Nem azzal volt a baj, hogy nem kedvel, hanem azt mondogatta, hogy nem érdemli meg a boldogságot. De ez nem csak róla szól a fenébe is- zokogtam fel megint-Csak szenvedünk mint egy hülye szappanoperában. 
-Tényleg olyan-nevettet fel Noemy is.- Csak te vagy a talpraesett férfi ő pedig a főszereplő  hisztis liba aki kéreti magát- itt már mindnyájan nevettünk, mert elég vicces volt elképzelni a dolgokat.
-Én szeretem- vallatom be, de olyan keveset tudok róla. Az a pár alkalom amikor beszéltünk magával ragadott...
-Gyertek mert csöngetnek-jött oda hozzánk Xiumin-Minden rendben?-kérdezte tőlünk, mivel elég furcsa lehet három könnyáztatta lány látványa.
-Majd lesz- válaszoltam.
A hátralévő három óránk siralmasan lassan telt el, hazafelé Nanáék felajánlották, hogy elkísérnek, mivel Kai próbára ment. Elutasítottam, szükségem van egy kis magányra. Ahogy baktattam az utcán egy fekete kiskutya futott a lábamhoz. Én pedig lehajoltam és megsimogattam.

Ő az én kiskutyám Lola (szerk. megj)

-Szia kis pajtás ! Te honnan szaladtál el? -kérdeztem miközben még mindig a buksiját simogattam.
-Lola hát itt vagy-guggolt le mellén egy kislány
-SoJin vagyok-nyújtotta a kezét a kislány, akit még óvodásnak saccolnék.
-Ő HyoMin-halottam meg egy ismerős fiú hangot, felnéztem és a tegnap délutáni srác volt.
-Honnan tudod?- nézett fel a kislány.
-Tegnap összefutottam vele a városban.
-Te tényleg ismered a bátyám?-kérdezte tőlem SoJin.
-Igen-mosolyodtam el, SeungHwan, ugye? -kérdeztem a fiúra nézve.
-Igen.
-Lola nagyon szeret téged-mosolyodott el a kislány, mivel a kutyus már az ölembe feküdt.-Neked van kutyád?
-Nem nincs-válaszoltam a kislánynak.
-Gyere So menjünk, nézett az órájára a fiú, el fogok késni.
-Rendben. Szia Hyomin, gyere Loo-szólt a kiskutyának, majd szépen elindult a srác pedig csak intet majd a kislány után ment.
Én pedig szépen hazabaktattam.
-Szia kislányom merre voltál, hol van JongIn?- jött velem szembe anya a folyosón.
-Öhm hello, te, hogy-hogy itthon vagy?- néztem rá furán.
Egy normális gyerek örül annak ha az anyukája fogadja otthon, de nekem határozottan fura volt.
-Hyomin ne kegyél tiszteletlen az édesanyáddal-halottam meg apa hangját.
-Bocsánat- kértem elnézést.
-JonIn mikor jön haza, lesz egy fontos megbeszélni valónk- kérdezte tőlem anya.
-Nem tudom, de ha megbocsátotok felmennék még tanulnom kell- meg se vártam a választ és felmentem a szobámba.

5.rész

Sziasztok!
Igen még élek, sajnálom ,hogy eltűntem, de most itt vagyok egy új résszel. Remélem elnyeri majd tetszéseteket. Hagyjatok magatok után nyomot,hogy itt voltatok, mert a kritika mindig segítség.
Jó olvasást!

Üdv, Fruzsi ♥♥

- Komolyan szőke bájgúnárnak nevezett?- fogta fel természetesen a lényeget Luke.

-A lényeget sikerült felfognod, mint mindig.

- Gyere, menjünk, hátha a szerelmed már nálatok van.

-Nem a szerelmem- vágtam rá talán túl hirtelen.

-Persze- nevetett fel majd elindult a házunk irányába.

Csendbe tettük meg a további utat, amikor már majdnem befordultunk az utcánkba Luke hirtelen megállt.

-Írsz még dalokat?-kérdezte hirtelen.

-Igen-válaszoltam halkan.

Régen mindig együtt irtunk dalokat és mivel imádtam ezt csinálni, sokat voltam egyedül és zártam ki a fiúkat, miután rájöttek, hogy mit csinálok mindig odajöttek és együtt írtunk 'hatalmas' slágereket. Ekkor megfogadtuk mind a hárman,hogy híresek leszünk.

-Én már beváltottam, ez volt a másik ok, amiért jöttem,hogy gyertek el egy fellépésemre.

-Majd meglátjuk jó, de nagyon örülök,hogy neked már sikerült-öleltem meg.

-Neked is fog-mondta és tovább sétált.

Otthon amikor hazaértünk a fiúk már nem voltak ott.

-Kai!! -kiáltottam el magam a nappaliból, de nem jött válasz- Megnézem fent-mondtam Luke-nak és elindultam az emelet felé.

A szobájából zene szűrődött ki, bekopogtam de semmi, óvatosan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

-Mi.. a .....fene???-tagoltam a szavakat mert amit láttam nem tudtam elhinni- Oké mentem-fogtam magam és becsaptam az ajtót majd lementem a szőke rokonhoz.

-Tolták az ipart?-kérdezte egy hatalmas kacajt elnyomva

-Ja-csak ennyit bírtam kinyögni mert azért elég fura volt.

Nagyon jót nevetett a dolgon. Nem telt bele telt bele tíz perc és lépteket hallottunk a lépcsőről.

-Ne haragudj-jött oda Nana

-Az egy dolog, hogy a barátnőm és a bátyám összejöttek, bár fura, de az, hogy itt izéljetek, akkor legalább zárjátok be az ajtót-förmedtem rájuk-Kai, Luke-nak sikerült, most te jössz.

-Komolyan, gratulálok haver-fogott vele kezet, aztán megölelte- aztán te következel Manó- nézett rám és kacsintott.

A zene szerzésem, anyáék és mindenki más előtt titok, még Nanának se mondtam el. Nem szeretem kimutatni a dolgaimat, se megvitatni másokkal. Ezt a legjobb barátnőm is tudja, és tiszteletben tartja.

-Miről van szó?-nézet körbe tanácstalanul

-Öhm-vakarta meg a  fejét a tesóm, mert nem tudta mit mondanék, arra ha elmondaná a titkomat-hármunk fogadalmáról,hogy híresek leszünk.

-De JongIn, nekem azt ígérted,hogy Hyo-val együtt vágtok bele.

-Ne hagyatok ki én is tudni akarom, miről van szó.-vonyított fel szó szerint a barátnőm.

-Nyugi ez csak egy ígéretről szól, amit kiskorunkban tettünk egymásnak,hogy híresek leszünk-válaszolta a lány barátja, vagyis nem is tudom,hogy most milyen kapcsolat is van köztük valójában, majd kifaggatom Nanát.

Ez a kis bájcsevegés után a barátnőmmel karöltve felvonultunk a szobámba.

-Akkor most hányadán is álltok a dolgoknak?-tettem fel a kérdést én elsőnek.

-Talán, barátság extrákkal-válaszolta, de mintha szomorúságot véltem egy pillanatra felfedezni az arcán.

-Miért vagy szomorú?

-Én nem is ..- kezdte volna tagadni, de én közbeszóltam.

-Látom rajtad, neked ez így nem jó, ugye?

-Amióta ismerlek téged és ismerem őt azóta tudom,hogy vele akarok lenni ha így ha úgy legalább vele.

-De neked nem esik jól,hogy csak a "szex" van-tettem idézőjelbe.

-Máshogy nem érhetek fel, hiszen ismered neki nem kell egy ilyen lány mint én.

-Milyen lány Nana? Te egy csodálatos lány vagy és a bátyám egy vadbarom ha ezt nem veszi észre.

-Mi van Luhannal?-kérdezte kíváncsian

-Mostanában nagyon szoktad figyelni, netán felkeltette az érdeklődésedet?-kérdezte nyilván viccből mert elkezdett nevetni én pedig pironkodva lehajtottam a fejem-Komolyan? Ennyire komolyan gondolod.De mégis,hogy jöttél rá erre, vagy mi változott meg eddig rá se néztél a fiúkra.

-Nem tudom, csak kedves volt, és olyan aranyos, de neki biztos van valakije, akivel leélheti, az életét nem kellek én koloncnak a nyakára.

-Hyo, ne beszélj már hülyeségeket, ha engem kérdezel tuti bejössz neki, de nem szóltam.

Ezután még elsütöttünk pár beszédtémát. Jó volt vele beszélgetni, régen ültünk már le így,hogy csak magunk és nem lófrál be Kai,hogy akar valamit.

-Te, Hyo , mivel lennél híres?- kérdezte kíváncsian.

-Én,..-kezdtem eldadogni

-Nekem nyugodtan elmondhatod, tudod ,hogy melletted állok.

-Zeneszerző lennék, ici-pici korom óta írok dalokat, persze csak titokba, nem akarom,hogy erről csámcsogjanak a suliba.

-Hyo, gyere-szólítottak a földszintről.

-Menjünk-mondtam neki halkan majd szépen lebattyogtunk a nappaliba-Mondd!

-Az az igazság,hogy most kaptam egy levelet az SM-től hogy bekerültem gyakornoknak-lelkendezett a testvérem.

-Ez fantasztikus-ugrottam a nyakába.

-Srácok tudom,hogy azt ígértem maradok, de sajnos mennem kel, Kai gratulálok remélem sikerül, már egy lépéssel közelebb, vagy utána Hyo rajtad áll a sor, most már tényleg indulnom kell, Nana örültem ,hogy találkozunk.-utoljára megölelgetett mindenkit Luke és végül elindult újra messze és ki tudja mikor jön megint, de mi menni fogunk a koncertjére.

-Na lányok én megyek lefekszem, holnap suli-torzult el az arca,drága bátyámnak, és elindult az emeletre.

-Jó éjt- válaszoltuk egyszerre.

-Hyo, én is megyek, Good night-kacsintott majd elsétált, Nana is.

Elvégeztem szépen az esti teendőimet és bebújva az ágyikómba rögtön álomba szenderültem.

~~~

Reggel frissen ébredtem, amikor lementem a földszintre a fiúk már nálunk tornyosultak. Ezeknek nincs hol aludniuk?

-Nincs hol élnetek?-kérdeztem morcosan amikor a hűtőből kivett tejes doboz üres volt és így nem tudtam elfogyaztani a finom gabonapelyhes reggelimet.

-Nem is örülsz,hogy látsz bennünket?-kérdezte szemöldök húzogatva Chanyeol

-Mostanába egyre többet, eddig örültem,hogy nem jártok a nyakunkra de amióta a testvérem rávette magát,hogy elhívjon  ide benneteket, azóta a pillanattól fogva folyton itt vagytok. Eddig kin élősködtetek?

-Mikor hogy. Ja és mi nem szoktunk élősködnie-kelt ki magából Tao is.

-Na Hyo, elég lesz már a parádéból-jött oda hozzánk Kai-ma későn jövők mert menni kell a céghez -ölelt magához.

-Természetesen mi leszünk a legjobbak és nemsokára debütálhatunk is- húzta ki magát Suho.

-Ti.. ti mind gyakornokok vagytok?- kérdeztem meglepődve.

-Igazából a fél társaságot már korábban felvették a többiek meg most csatlakoztak, bár van még aki nincs bent, de dolgoznak az ügyön -mondta Kris.

-Értem, na de induljunk, mert elkésünk.

A fiúk elindultak a suli felé, de én a másik irányba indultam mivel össze kell kaparnom a barátnőmet, aki valószínűleg hatalmas kapkodásban van. 

-Mindjárt mehetünk-kiáltott le nekem az emeletről, de az,hogy honnan tudta,hogy megékeztem ezt ne kérdezzétek, gőzöm sincs.

Miután Nana is elkészült, sietve, igazából futólépésbe vettük utunkba az iskolát, mert már azért jócskán késébe voltunk. Természetesen mint mindig pontosan a tanár előtt estünk be a terembe.

-Lányok, jó lenne, ha nem késnétek mindig-kezdte az osztályfőnök-Mivel a mai nap folyamán ünnepeljük az iskola születésnapját ezért különböző feladatokat fogtok kapni és a párotok ’mivel párban kell dolgozni’ a tizenegyedik évfolyamban lesznek. A többi osztály másmilyen feladatott fog kapni-mondta a tanárnő- Akkor gyerekek most lemegyünk a torna terembe,hogy megtudhassátok kinek ki lesz a párja.

-Fantasztikus, tuti valami pancsert kapok.-sóhajtozott mellettem a barátnőm-Luhan, szia-lepődött meg amikor egy ismerős vélt felfedezni a terembe.-Te is tizenegyedikes vagy?

-Igen és még egy páran a srácok közül, ők is itt lesznek valahol-mosolygott kedvesen, majd rám nézve küldött egy szívdöglesztő mosolyt és beállt a sorba ahová állították őket.

-Az öt osztályfőnök segítségével összeállítottuk a párokat sorsolás alapján, reméljük mindenki meg lesz elégedve. Most megkérném a D osztály osztályfőnökét Miss Kim-et, hogy ismertesse a párokat.

Hála istennek az osztályok nem olyan nagy létszámúak,hogy órákig el lehet bajlódni a felolvasással, de figyelni kellet kit mondanak.

-Kim Hyo Jin az A oszálybőll LuHan-nal lesz a C osztályból, Park Nana az A osztályból és a párja Lee Noemy lesz a D osztályból......- még folytatta a tanárnő de engem ez a rész érdekelt a legjobban.

-Nana látod nem is szörnyűt kaptál-mondtam mert egy lányt láttam meg közeledni felénk és egész aranyosnak bizonyul.

-Sziasztok Noemy vagyok-mosolygott ránk.

-Hyo, hát nem véletlen,hogy így összerakott minket a sors-karolta át a vállam Luhan.

-Haver a helyedbe most elengedném mert jönnek a végzősök-szólt oda Tao a srácnak.

-Én is így gondoltam-állt meg mellettünk Kai majd szúrósan nézett Luhan-ra. 

~Most mi a fene van?~

-Gyerekek még egy ks figyelmet, a feladatotok egy kvíz sor lesz 20 kérdésből áll, ezt kell kitöltenetek és nem mindenkié egyezik meg mert nem szeretnénk ha egymástól elvennétek a megoldásokat-mondta a tanárnő és a pici fiú társaságra nézett mert nyilván kinézi belőlük ezt a taktikai lépést.

-Gyere Hyo kezdjük, mondta és elkezdett magával rángatni és kifelé menet kivett egy feladatlapot a tanárnő kezéből. - Na nézzük, a feladatlapunk címe a zenetörténelem -olvasta fel- Mintha ezt nekünk találták volna ki-nézet rám egy nagyon édes mosollyal- Na nézzük-mondta és belevetette magát a kérdések halmazába.

Csak ámultam és bámultam még csak el se olvastam a kérdést ő már meg is válaszolta, az utolsó kérdésnél rám nézett, hogy tudom-e a választ én meg lehajtottam a fejem ezzel jelezve,hogy gőzöm sincs.

-Várj tudom, Park Hye-Na énekelte a koreai változatot. -mondtam büszkén,hogy végre tudok válaszolni egy kérdésre.

-Tuti,hogy ő énekelte?

-Igen, meg biztos láttad a Frozen-t és halottad a hangját.

-Nem, nem láttam

-Akkor mindenképpen meg kell néznünk-mondtam és rámosolyogtam

-Mivel a feladatott megcsináltuk ezért ezt szépen leadjuk egy tanárnak- lebegtette a papírt ahova még a nevünket is felírtam, majd folytatta- Most már  mienk az egész délelőtt persze ha szeretnél haza mehetsz, nem kötelező velem lenned.-mondta bánatosan.

-Szívesen eltöltök veled egy kis időt-feleltem neki mire felvidult az arca és elráncigált egy tanárhoz és a kezébe nyomta a feladatsort.

-Luhan, már végeztetek is ?-kérdezte Mrs.Park

-Igen tanárnő, mindent megcsináltunk- felelte mosolyogva-Mikor lesz az eredményhirdetés?

-Amint mindenki leadja a papírját, legkésőbb délig kell leadni, szerintem már olyan kettő óra körül biztos meg lesz az eredmény. Kérlek, benneteket az iskola területét ne hagyjátok el.

-Rendben felelte mosolyogva, megint. 

~Nem tudom,hogy tud egyfolytában mosolyogni~

Gondolataimból kirángatva elindult velem a tetőre, jelzem még mindig fogta a kezem.

-Miért jöttünk fel ide?-kérdeztem

-Itt minden békés, és el lehet menekülni a gonoszságok, és a bántások ellen is. Süt a nap, jó idő van, szóval gondoltam itt lazíthatunk egy kicsit.

- Felőlem maradhatunk, majd magam se tudom miért megjött az ihlet, elővettem a füzetem, és gyorsan írni kezdtem a dalszöveget, Luhan csak csendben, kíváncsian néztem, hogy mit csinálok a padon ülve egy füzettel, szorgosan jegyzetelve. ~DAL~

Nem is figyeltem rá mert mire feleszméltem már mellettem ült és minden bizonnyal olvasta amit írtam, mert miután befejeztem rám nézett.

-Hyo ez csodálatos, nem hiszem, hogy ezt most találtad ki.

-Pedig de-hajtottam le a fejem- Nem nagy dolog, csak úgy jött.

-Szerintem igen is nagydolog, hogy alig 10 perc alatt ide rittyentettél egy dalt. Én már nagyon régóta próbálkozok dallírással de sose jutok a végére. Amit te írtál az egyszerűen fantasztikus- nézett rám és a szemeimben csodálatot véltem felfedezni.

-Nem is tudom, honnan jött csak éreztem,hogy írnom kell, a kezem is mintha magától mozgott volna, megjött az ihlet. Köszönöm-néztem rá-Kérlek senkinek ne mondd el,hogy dalokat írok, mert ha kitudódna akkor csak még jobban piszkálnának-néztem rá

-Természetes, a mi titkunk marad - fordult szembe velem, a szemei csillogtak, még sosem láttam ilyen szép szempárt. 

Keze arcomra simult és mintha hatalmas tenyere elnyerte volna az arcom, egy hajtincsemet a fülem mögé igazította, mindeközben a szemembe nézett. Nagyon lassan közeledett az arca az enyémhez, vágytam rá, vágytam,hogy megcsókoljon. Nem tudom mi okból vagy miért csak ezt éreztem, végül megtörtént ajkai találkoztak az enyémmel. Csodálatos pillanat volt, aztán megjött az eszem.

-Nem tehetjük ezt-pattantam fel a padról

-Élvezted ne is tagad- ő is felállt és tett még egy lépést felém.

-Nem igaz- próbáltam tagadni

-Majd meglátjuk - egy halovány mosoly jelent meg az arcán majd megszüntetve a köztünk lévő távolságot ajkaink találkoztak és most is az az érzés, felülmúlhatatlan. Egyre szenvedélyesebben csókolt én pedig viszonoztam ezt. Beletúrtam a hajába,hogy még közelebb tudhassam magamhoz, majd ő húzódott el.

-Ezt tényleg nem tehetjük, felejtsd el ami történt. A testvéred a legjobb barátom, tilos nekünk ilyet. Töröld ki az emlékeid közül, ami történt. Nekem egyszerű lesz már arra se emlékszem ki a fene vagy. Szia- mondta és elviharzott a helyszínről.

~MI A FENE VOLT EZ??~-kérdeztem magamba.

Sírva rogytam a földre és keservesen sírtam, hiszen alig pár nap/hét alatt beleszerettem és ez csak most tudatosult benne, ezek szerint ez is csak egy viszonzatlan szerelem.

-Hyo itt vagy?- halottam meg barátnőm hangját.-Jézusom veled mi történt?

-Hüp.hüp- szipogtam tovább.

-Gyerünk Hyo szedd össze magad mondta el mi történt.

-Megcsókolt- suttogtam elhalóan.

-Miii?-kérdezte megrémülve.

-Itt hagyott. Azt mondta hiba volt és,hogy felejtsem el- sírtam még jobban.

Ennyire megkedvelted?- kérdezte és átölelt.

-Valószínű, ugye?- nézett rám Noemy.

Fel se tűnt,hogy barátnőm egy másik lány társasságában érkezett-

-Nem tudom, kedvessége megszólította a szívemet, szeme ragyogása, fényesebb volt, mint a nap.

-Jézusom, Hyo ilyet még nem hallottam tőled. Ennyire komoly lett a dolog alig pár nap vagy hét alatt. A tegnap esti beszélgetésünk alapján sem gondoltam,hogy ennyire komoly lenne.

Noemy

-Lehet- suttogtam, majd engedtem,hogy felhúzzanak és elrángassanak a mosdóba,hogy rendbe szedjem magam.

A versenyben az ötödik helyen végeztünk. Szerintem elég jó eredmény, de Luhan az eredményhirdetésen nem jelent meg. Fel se tűnt, hogy  ez a fiú egyik napról a másikra megváltoztatta az életem, az érzéseim. Szó szerint felforgatott mindent. A legrosszabb vagy talán a legjobb az egészben,hogy nem tudok ellene mit tenni. Most szörnyű érzés és nem tudom,hogy lesz-e jobb. Reménykedem benne.

4.rész

Sziasztok!

Tudom, tudom megint későn hozom a részt. Igyekszem időben leszállítani, de sokszor nem megy , bár szerintem ti is rájöttetek már. Nem is húzom tovább, jó olvasást.

Puszi, Fruzsi ♥♥

-Gyere el velem randizni,kérlek !-mondta a mellettem ülő.
Hangjáról megismertem az illetőt így rájöttem ,hogy aki randira hívott nem más mint, Luke.
(Luke  Amerikában lakik a családjával  nem tudom hányad unokatesók vagyunk, de belőle minden téren hiányzik a koreai vér. Teljesen úgy néz ki mint egy amerikai, bár régen itt éltek Koreába, de az már a múlté. Apukája kint kapott állást és ezért családostól elöltöztek.)
-Luke, te mi az istent keresel itt, és mi az,hogy randizzak veled?-öleltem meg nevetve a mellettem ülő srácot-Hogy kerülsz ide? Rég nem láttalak. Szüleid hogy vannak? És a tesóid ?
-Héé, nyugi. Egyszerre ennyi kérdésre nem tudok válaszolni-nevette el magát.
-Akkor csak egyesével- válaszoltam.
-Mi volt az első?-kérdezte meg egy hatalmas nevetés következtében- Mindegy ,amúgy csak láttam ,hogy szomorú vagy és gondoltam ez így viccesebb lenne, ja és pont hozzátok indultam.
-Tényleg vicces volt, röhögött a vakbelem.
-Na, Hyo ne haragudj már rám-ölelte át a vállam
-Jól van. Nem haragszom - nevettem el magam- Hiányoztál Luke.
-Te is nekem, Manó. Kai hogy van?
-Elvan, barátai szoktak átjárni és játszanak vagy nem is tudom mit csinálnak.
-Furcsa vagy- jelentette ki.

Luke

-Ezt,hogy érted?
-Nem tudom, csak valami megváltozott.Pasi van a dologba ugye?- kérdezte félve.
Ő mindig törődött a fiús ügyeimmel még ott a nagy világból is tartottuk a kapcsolatot és ő egyből tudja mi a helyzet.
-Nem mondanám, nyíltan, hogy van egy srác de ...
-Tetszik és szerinted ő nem viszonozza ezt az érzést
-Valami ilyesmi- nevettem el magam, de akkor menjünk a drága bátyám biztos örülni fog neked.
-Ebben nem lennék olyan biztos
Utoljára körülbelül 5 éve találkoztunk és kis fiatalok voltunk amikor Luke és Kai csináltak egy tánc párbaj amiből drága unokatesónk került ki győztesen, Jongin-t kissé megviselte a dolog, bár szerintem már megbékélt.
Elindultunk felénk, ahol 12 kíváncsi szem pár figyelt fel az érkezésünkre, mi meg szó szerint nevetve estünk be az ajtón.
-Hülye vagy-mondtam és nagy nehezen feltápászkodtam a földről.
-De így szeretsz, nem?- kérdezett vissza és nagy nehezen ő is fölállt.
-Pontosan-mondtam majd adtam az arcára egy puszit.
-Ezt nem hiszem el- hallottam egy kis pisszegést de ne tudom ki mondhatta, és végül elviharzott mellettünk az egyik srác aki hangosan a tudtunkra adta,hogy elhagyta a Kim rezidenciát.
-Ennek mi baj ? -kérdeztem egy kicsit hangosabban.
-Féltékeny- súgta oda nekem Luke én meg csak furcsán néztem rá.
-Fene tudja- válaszolták a többiek kórusba.
-Szia haver, rég láttalak -jött oda a testvérem és megszorongatta egy csont ropogtató ölelésbe a srácot -Srácok ő itt  Luke Tyler
-Luke ők itt ...-és mind bemutatkoztak -és a kótyagos aki elrohant az volt Luhan.
-Fogalmunk sincs mi baja-válaszolta a Tao.
-Kai neked nem moziba kéne lenned?-kérdeztem tőle, mert a barátnőm azt említette,hogy ma mennek.
-Nem, áttettük jövőhétre mert közbe jött neki valami
Senki nem felet erre az utolsó kijelentésre, inkább visszafordultak videojátékozni amihez mi is csatlakoztunk. Én személy szerint csak 5 percig tudtam a Tv előtt ülni mert csak az foglalkoztatott,hogy mi lehet Luhan-nal.
-Xiumin, ki tudnál velem jönni egy pillanatra a konyhába?
-Persze-mondta az említett majd felpattant a fotelből és jött utánam.
-Tudom,hogy tudod.Mondd el kérlek?
-Miért érdekel?- kérdezte kíváncsian.
-Azért mert ha gondom volt ő is meghallgatott és segített, én is szeretnék rajta .Szóval mondd el kérlek.
-Nem tudom mibe segíthetnél-rázta meg a fejét
-Majd megláttuk, na kérlek-kérleltem tovább.
-Van egy lány aki már időtlen idők óta tetszik neki és most, hogy egy kicsit jobban megismerte még jobban vonzódik hozzá csak annak a lánynak valószínűleg más tetszik és ezért vannak ilyen kirohanásai. Így dolgozza fel az esettet.
-Hol lehet most?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs-válaszolt de én láttam rajta,hogy tudja
-Velem ne szórakozz tudom ,hogy tudod
-A suli melletti parknál-válaszolta-de én nem mondtam semmit.
-Okés köszi-nyomtam egy puszit az arcára majd rohantam is.
Nem tudom miért érdekelt annyira, csak az lebegett előttem,hogy ha bántja is valami akkor újra tudjon mosolyogni és ne foglalkozzon azzal a lánnyal.
Futottam az említett helyre és amint értem egyből Luhan-t próbáltam keresni a szememmel , meg is találtam egy kis tó partján ücsörgött ami a park közepét jelezte.Csöndben odamentem és leültem mellé.
-Miért vagy itt?-kérdezte kedvesen szinte suttogva.
-Gondoltam segítek ha tudok.
-Nem tudsz, ezen nem.
-Akkor min?
-Valamin ami nem velem kapcsolatos, támogasd a tesód.
-Hogy jön ez ide?
-Úgy ,hogy mindenkivel foglalkozz csak velem ne-förmedt rám- eddig se érdekeltelek ezután se, oké??!!- szinte már kiabált, könnyekkel telt meg a szemem, hiszen én csak segíteni akartam-Ne haragudj, nem akartam-mondta majd bűnbánóan rám nézett.
-Semmi baj, igazad van nincs közöm hozzá hiszen ez a te dolgod- mondtam majd felálltam- 
bocsánat ,hogy zavartalak- mondtam és elindultam hazafelé.
Csak egy dolog gátolt meg az utamban mégpedig Luhan keze ami visszatartott a célomtól.
-Ne menj kérlek-suttogta eme szavakat, szemembe nézett- Sajnálom mondta szinte a számba mert nagyon közel került hozzám és csak milliméterek választották el ajkait az enyémektől. Vágytam rá , vágytam a csókjára, de nem szabadott hiszen ő másba szerelmes. Amint majdnem összeértet a szánk eltaszítottam magamtól.
-Nem szabad, neked van egy lány aki tetszik és én nem leszek pótlék.
-Ki mondta,hogy pótlék lennél?
-Én-mondtam és véglegesen elindultam hazafelé azonban most már semmi nem tartott vissza.
Rá kellet jönnöm az úton,hogy én kezdek valamit érezni a csodálatos barna, őzike szemű srác iránt.Mikor hazaértem senkit nem találtam a házban. 
"Hyo elmentünk kaját venni, és igen mindenki kellet hozzá
Puszi, srácok :D"
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Csak a plafont kémleltem és reménykedem abban,hogy amit hazafelé gondoltam csak egy baromság. Nem érezhetek iránta semmit, hiszem mégis Kai egyik legjobb barátja. De azok a szemek, akárhányszor a szemébe nézek mindig rabul ejt és nem tudok másfelé nézni. Talán szerelmes lennék belé? Áááá hülyeség, vagy  mégsem? E gondolatsor közepette elaludtam és csak a fényes napsütésre ébredtem, mivel a sötétítő függönyömet elfelejtettem behúzni.Ránéztem az órámra és még csak reggel 6-ot mutatott. Feltápászkodtam és elsétáltam a fürdőszobába ,hogy rendbe szedjem magam.Ezután felöltöztem és lementem reggelit csinálni.Meglepetésemre a konyhába találtam Luhan-t.
-Te mit keresel itt? 
-Bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt-válaszolta- Bocsánat.Tegnap miután elmentél utána átjöttem de valami ismeretlen nyitott ajtót és azt mondta,hogy már alszol aztán beinvitált és utána a többiekkel játszottunk, végül szokás szerint bealudtunk.
-Az ismeretlen srác neve Luke-mondtam.
-Értem, megyek felkeltem a többieket
-Rendben- feleltem majd neki álltam a reggeli pirítósok elkészítésének, és mellé csináltam mindenkinek egy pohár kakaót.
-Hmmma híres Hyo féle pirítóst érzem nutellával és banánnal?-kérdezte Luke aki szintén imádta

ezt a finomságot.
-Kérsz, drága szívem??-kérdeztem tőle nevetve.
-Hát hogy a fenébe ne kérnék-válaszolta és már csinálta is magának a reggelijét.
A többiek is beszállingóztak a konyhába és kiszolgálták magukat.
-Haver te mit fogsz csinálni amíg mi suliba vagyunk.
-Meglátogatom a rokonokat.
-Az sokáig fog tartani- nevetett fel Kai mivel, rengeteg rokonunk él Koreába és mivel Luke édesapja anya féltestvére ezért egy pár rokon akad ám itt.
-Akkor jó szórakozást- mondtam nevetve
-Köszi, picur
-Haha mondtam már,hogy ne hívj így
Mindig így hív már mini mancs korunk óta mert mindig kisebb voltam nála egy fejjel, nem mintha most nőttem volna vagy valami, na de mindegy.
A suli ma sem volt izgalmakkal teli azt leszámítva,hogy amikor az egyik óráról kilépve egy csajszi aki ismerős volt pofon vágott és azt ordította a képembe hogy minden az én hibám, majd elrohant.
-Ez mi volt?- kérdeztem Nanát az arcomat fogva.
-Ez a csaj Luhan barátnője vagyis szerintem most már az exe -válaszolt MinHee az egyik osztálytársunk- nagyon fáj?- kérdezte
-Nem, túl élem, de köszi. Ha neki most jobb, akkor egészségére.
-Láttátok Lianát?-jött oda hozzánk Tao
-Persze arra ment -mutattam neki az irányt, mivel gondoltam a harci csajt keresi- mondd meg neki kérlek,hogy ha legközelebb gondja van akkor ne engem vágjon pofon, kösz
-Pofon vágott?
-Igen és azt hajtogatta ,hogy az én hibám.
-Mert az is.
-De mi?- akadtam ki
-Miattad szakított vele Luhan
-Mi?????-mondtam és elrohantam, hogy megkeressem a srácot.
Végigrohantam a folyosón és megláttam őt a bátyámék társaságába.
-Luhan azonnal gyere ide- kiabáltam neki mire kelletlenül felállt és odasétált hozzám.
-Mi az?-kérdezte flegmán.
-MI AZ?? Csak ezt tudod kérdezni a volt barátnőd pofon vág és azt hajtogatja,hogy az én hibán

aztán jön Tao és megerősít ebben. Igaz ez?
-Igen
-De mit tettem,hogy miattam van?
-Létezel- válaszolta majd elvonult.
-Luhan azonnal állj meg és magyarázd meg ezt- kiabáltam utána,de nem reagált rá semmit.
Körülbelül ennyi érdekfeszítő volt a mai napban, otthon unokatesónk várt minket ebéddel, tudni illik ő éppen szakácsnak tanul szóval az étel tuti finom lesz.
-O  ez mennyei.-mondtam neki két falat között.
-Örülök,hogy ízlik
Ebéd után elmentünk egy régi kedvenc helyünkre a kikötőbe ahol gyerekként mindig játszottunk, és ott nosztalgiáztunk, éppen nevettünk valamin amikor egy ismerős hangra figyeltem fel és mivel nem akartam,hogy meglássanak minket ezért lerángattam magam mellé  Luke-ot a bokor takarásába.
-Szeretem már időtlen idők óta de őt egyáltalán nem érdeklem fogadni mernék ,hogy most is azzal a szőke bájgúnárral van.
-Luhan, most komoly féltékeny vagy?
-Igen, most miért ne? Hyo olyan cuki és nem illik ahhoz a sráchoz.
Hatalmas szemekkel néztem a melletem ülőre akinek szintén nagyra nyíltak a szemi.Nem is hallottuk tovább a fiúk beszélgetését mert nyilván elmentek de én még mindig sokkos állapotban voltam, mi az ,hogy a nagy Luhannak- bejövök ? Bár nagyon remélem,hogy egy másik Hyo-ról volt szó.




Remélem tetszett :*

3.rész

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat késtem,de remélem megérte.

Üdv:. Fruzsi ♥♥

Reggel nagyon kipihentnek éreztem magam, rápillantottam az órára és a kialudtságomnak meg is volt az oka, ugyanis már tíz óra is elmúlt.Villámgyorsan kipattantam az ágyból, felöltöztem majd nagy sebességre kapcsolva iramodtam meg az iskola felé.
-Na mizu? Kicsit elaludtál, nem ?-kérdezte barátnőm a szünetbe, amikor beestem a suliba.
-De, egy kicsit és ezért ki fogom nyírni a bátyámat.
-Ne bántsd.-rivallt rám
-Hülye-nevettem el magam
-Miért pont a bátyám?
-Mert iszonyatosan jól néz ki plusz kedves és megértő is tud lenni.-hadarta el majd lehajtotta a fejét-és nagyon jól csókol-szinte már hallani se lehetett a szavakat amiket olyan halkan mondott ,hogy csak na.
-Csókolóztál a bátyámmal?! Mikor?
-Tegnap este még átugrottam hozzátok,de Kai azt mondta ,hogy már alszol és hát behívott, beszélgettünk,majd hirtelen megcsókolt de az a csók... Ne tudd meg, az volt életem legjobb csókja.-hüledezett, már késztetést éreztem arra,hogy megfogjam mielőtt elolvad.
Bementünk a következő órára. Meg kell hogy mondjam, elég unalmas volt az osztályfőnöki.
-Gyerekek,mivel már az év vége felé járunk és tizedikesek vagytok idén mi fogjuk feldíszíteni a tornatermet a bálra.

-Szép legyen a terem-karolta át a vállamat drága bátyuskám,már hazafelé menet.
-Ne legyél szemét.Kit fogsz elhívni, tán azt a csinos lányt akivel múltkor a konyhába hancúroztál, vagy azt a szegény lányt, akit valószínűleg az őrületbe kergetsz az érzéseid nem kimutatásával,ha egyáltalán vannak érzéseid...
-Elmondta?-kérdezte, majd lehajtotta fejét.
-El, és oda volt tőle, szóval most mondom el neked-megálltam, és szembefordultam vele-Ha meg mered bántani, és csak játékszernek használod, akkor megkeserítem az életed.
-Nem akarok játszani veled,de még magam sem tudom mit érzek.Vonzódom hozzá, bár fogalmam sincs ,hogy miféle érzések ezek.
-Hívd el moziba.
-Moziba?
-Igen.
-Jó, ha találkozok vele elhívom. De akkor neked is jönnöd kell.
-Felesleges harmadiknak, mi? 
-Majd szólok valamelyik fiúnak,hogy jöjjön.
-Rendben. Amúgy miért is nem keltettél fel reggel?
-Mert én is elaludtam,de mentségemre legyen próbáltalak költeni csak te inkább morogtál, majd aludtál tovább.Ja és visszatérve te kivel is mész a bálba?
-Aki majd elhív-nevettem el magam-de valószínűleg nem is fogok menni. Nincs hozzá sok kedvem. - mosolyogtam bátyámra.
-Na ne legyél már ilyen negatív! Majd szólok a srácoknak,hogy valaki hívjon el.
-Hagyd már a barátaidat! Nem kell nekem bébicsősz, majd ha valaki elhív eldöntöm,hogy megyek-e vele.Érted? - mordultam rá Kai-ra.
-Bocsi, én csak jót akartam. - csapta le bűnbánóan fejét.
-Nem baj. Amúgy milyen érzés,hogy ezek már utolsó napjaid-heteid az iskolába és a nagybetűs életbe lépsz?
-Érdekes,bár azt is vegyük számításba,hogy van még előttem egy érettségi.Jut eszembe, ma néhányan átjönnek hozzánk játszani. 
-Társasoztok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Jah-válaszolta fintorral az arcán.
Tovább bandukoltunk haza felé,otthon rendeltünk pizzát ebédnek és amikor megérkezett el is pusztítottuk a finom ételt.A fiúk olyan 4 óra körül jöttek meg a drága barátnőmmel egyetemben.
-Nyitom-kiáltottam JongIn-nak majd elindultam az ajtó felé.
-Sziasztok-engedtem be a vendégeinket.
Nanával felvonultunk a szobámba és letelepedtünk az ágyamra.
-Na mesélj mi a helyzet,kivel mész a bálba?-kérdezte.
-Nem tudom.Te?
-Azzal aki elhív-nevetett fel.
-Vicces.
Még beszélgettünk szinte semleges témákról,majd lementünk megnézni kik vannak itt a bandából ,mert amikor ajtót nyitottam nekik nem is figyeltem ,hogy melyik emberkék érkeztek meg szerény hajlékunkba. Xiumin, Chen, Chanyeol és Luhan voltak a jövevények,persze ha  eltaláltam a neveket.
-Hyo tudnál hozni nekünk egy kis innivalót?-kérdezte a bátyám amikor meglátta,hogy figyelem őket.
-Persze-feleltem kissé unottan.
Elindultam a konyhába és éppen nyújtózkodtam a magasan lévő pohárért amikor halottam,hogy bejött valaki.Az illető egyik karja a derekamra siklott a másik pedig a kezem mellett nyúlt a poharakért.Levette az összes poharat,és finoman szembe fordított magával.Azt hittem szívionfartusom lesz mert a mindig magányosan és szomorúan üldögélő Luhan most nagy mosollyal az arcán tartott karjai között.
-Mi történt,hogy ilyen jó kedved van?
-A húgomat kiengedték a kórházból-ölelt magához.
-Ez csodálatos és mi volta a baja?
-Elütötte egy autó ahogy jött el a sulijából.
-De ha kiengedték akkor már minden rendben van-mosolyogtam rá.
-Igaz-nevetett fel majd a lehetségesebbnél is közelebb húzott magához.
-Héé nem kapok levegőt-ütöttem meg finoman a mellkasát erre egy picit eltolt magától , az egyik kezével a fülem mögé simított egy kósza hajtincset.
Arca közeledett az enyém felé,ajkainkat már csak pár milliméter választottal el....
-Hyo, merre vagy már Ka....-elhallgatott-Oh bocsánat nem akartam zavarni csak-kezdett el mentegetőzni a barátnőm és villámgyorsan kivonult a konyhából.
Luhan elengedett, adott egy puszit az arcomra és az üdítővel meg a poharakkal elhagyta a helyiséget.Lecsúsztam a konyhapult mentén és csak néztem magam elé.
"Majdnem megcsókolt a srác, akit pár napja ismerek csak kicsit bensőségesebben ,aki eddig mindig komor és szomorú volt,ő akinek gyönyörű szép igéző szemei vannak,csodálatos mosolya."
Elképzelhető,talán, nem biztosan ,de az is meglehet ,hogy tévedek,szóval megeshet,hogy egy picit tetszik,vagy inkább kezdek beleszeretni? 
Villámgyorsan felkeltem a padlóról megmostam az arcomat és egy kissé hamiskás mosollyal kimentem a vidáman röhögcsélő társasághoz.
-Húgi,merre jártál?
-Csak a konyhába pakolásztam-hajtottam le a fejem és gyorsan leültem valaki mellé.
Néztem a ahogy Kai és Chen xbox-oznak a többiek meg jó nagyokat röhögnek rajtuk,már másodperc múlva én is csatlakoztam a nevető birágdhoz,szinte mindenki játszott már egy vagy több kört csak én és a mellettem ülő személy nem.Már olyan 7-8 körül lehetett,ablakon kinézve láttam ,hogy vihar tombol de nem tettem szóvá.A játék közben egyszer csak sötét lett a szobába,nagyon megijedtem.
-Mi történt?-kérdezte Nana.
-Gondolom elment az áram,te észlény - vágta oda neki Xiumin.
-Kimegyek megnézni,mi történt?-állt fel a tesóm és elindult kifelé én meg csak összehúztam magamat-valaki vigasztalja meg-bökött felém a bátyám,mert tudja,hogy félek a viharoktól.
Mindenki elment valamiért,ki lámpát keres,ki gyertyát.Síri csönd volt a nappaliba ,egyszer csak villámlót majd dörgött egy hatalmasat összerezzentem és már majdnem sírtam amikor egy hideg kezet éreztem az enyémen,ujjainkat összefonta és közelebb húzott magához és másik kezével simogatta a hátam.
-Shh ,nem lesz semmi baj-szólt hozzám kedvesen Luhan,ő volt aki mindvégig a délután folyamán el nem mozdult mellőlem, még szorosabb hozzábújtam ő pedig lágyan dúdolni kezdet valamit.Már éppen kezdtem érezni,hogy nemsokára elalszok amikor megint egy hatalmasat dörgött az ég,felriadtam majd hála istennek Kai-nak sikerült visszahozni az áramot és újból világos lett.Szépen lassan beszállingóztak a többiek a nappaliba,majd a 'hős' is megérkezett én pedig eltávolodtam Luhan-tól mintha semmi nem történt volna.
-Jól vagy?-jött oda a barátnőm.
-Persze-ránéztem az eddigi védelmezőmre aki immáron komoran nézett maga elé,hirtelen rám tekintett majd egy gúnyos grimaszt ejtett csodálatos arcára majd elfordult és a fiúkkal kezdet el beszélgetni.
Mindenki nálunk aludt,mivel a vihar nem akart lankadni.Nana nálam,Kai a szobájába a többiek pedig a vendégszobákban.Simán elfértünk mivel két vendégszobánk van és a Nanán kívül négy vendégünk volt ők pedig 2-2 felállásban el tudtak helyezkedni.
-Mit történt a konyhába?-kérdezte a hálótársam.
Elmeséltem neki ,majd nagy bocsánatkérései közepette elaludtunk.
Reggel már  időben keltem és a többiek még aludtak,mert hiszen még csak 6 óra volt.Egészen addig hittem azt,hogy mindenki alszik míg le nem értem a konyhába.
-Szia hát te,hogy-hogy fent vagy így kora reggel?-kérdeztem a tejet szürcsölgető Xiumin-tól.
-Nem igazán aludtam valami jól az éjszaka,meg rosszat is álmodtam szóval inkább fölkeltem-mosolyodott el.
Csöndesen nekiálltam a reggeli előkészítésének és amint megvoltam vele szóltam a mellettem  csipegető egyénnek,hogy segítsen felkelteni a többieket. Miután mindenki kiellően felfrissült és megreggelizett elindultunk a suliba. Elől ment Chen Xiumin  és Tao, utánuk mentem én és hátul a két szerelmes Kai és Nana nagyon magyaráztak valamit egymásnak,ezen kimondottan  jót nevettem.
-Hol van Luhan?-kérdeztem a többiektől,mivel nem láttam őt sehol az utcán vonuló csordába.
-Az előbb még itt volt-nézet körbe Chen.
-Ja megvan,tudom már-közölte velünk happy virus tarkóját vakargatva -amíg reggeli után készülődtél fent a szobádba azt mondta,hogy van még dolga iskola előtt és azon nyomban el is tűnt a szemünk elől-idézte fel a jelentetett Chanyeol.
-Értem-szomorodtam el egy picit.
Nem értem miért szomorodok el, pedig csak barátok vagyunk ,vagy talán azok sem mert volt az a furcsa fintora és a gúnyos tekintete tegnap este, ma pedig megint szomorúan és maga elé merengve ült le reggelizni. Fogalmam sincs mi történhetett vele.

-ÁÁÁÁ igen ,persze,hogy elmegyek veled moziba -ugrott a drága barátnőm Kai nyakába.
Ez a jelentett visszazökkentett a valóságba és ezzel eszembe juttatva,hogy már az iskola udvarban ácsorgunk.
Mosolyogva néztem a kis drágaságokat ,majd pillanatra oldalra fordítottam a fejem és olyat láttam amitől kissé görcsbe állta a gyomrom és egy furcsa érzés kerített hatalmába.Féltékenység.
Ez a szó vagyis inkább fogalom jelent meg előttem amint megláttam egy lányt aki nevetve ugrik Luhan karjaiba és végül megcsókolja őt akit csak  pár napja ismerek .Elrohantam mindenki és minden elől.Persze csak szerettem volna, mert igazából nem tehetem meg,hogy itt hagyom az iskolát szóval nagyot nyeltem és semmisé tettem a látottakat és a többiekre koncentráltam.
Az iskola unalmasan és iszonyatosan hosszasan telt ,megint feleslegesnek éreztem,hogy egyáltalán elindultam reggel az okosodás intézményébe.
-Hyo mi a baj? 
-Semmi -válaszoltam egyhangúan barátnőmnek a kedvenc kávézónkban ülve immáron a suli után.
-Aham, képzeld ma moziba megyek a tesóddal és szeretném ha eljönnél.
-De ez a te randid ,vagyis a tietek.
-Tudom de kellesz támasznak.
-Oké elmegyek.-nevettem fel.
Nana siettet is így miután megitta a kakaóját futott is haza. Én pedig szépen bandukolva indultam el hazafelé. Mivel jó volt az idő ezért elmentem a parkba ahol le is ültem egy padra és néztem a futkározó gyerekeket. Hirtelen arra eszméltem fel,hogy valaki leül mellém.
-Gyere el velem randizni,kérlek !-mondta az mellettem ülő.
Hangjáról megismertem az illetőt így rájöttem ,hogy aki randira hívott nem más mint............

Remélem tetszett ☺
Szerintetek ki hívta randira Hyo-t ? ☺