3.rész

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat késtem,de remélem megérte.

Üdv:. Fruzsi ♥♥

Reggel nagyon kipihentnek éreztem magam, rápillantottam az órára és a kialudtságomnak meg is volt az oka, ugyanis már tíz óra is elmúlt.Villámgyorsan kipattantam az ágyból, felöltöztem majd nagy sebességre kapcsolva iramodtam meg az iskola felé.
-Na mizu? Kicsit elaludtál, nem ?-kérdezte barátnőm a szünetbe, amikor beestem a suliba.
-De, egy kicsit és ezért ki fogom nyírni a bátyámat.
-Ne bántsd.-rivallt rám
-Hülye-nevettem el magam
-Miért pont a bátyám?
-Mert iszonyatosan jól néz ki plusz kedves és megértő is tud lenni.-hadarta el majd lehajtotta a fejét-és nagyon jól csókol-szinte már hallani se lehetett a szavakat amiket olyan halkan mondott ,hogy csak na.
-Csókolóztál a bátyámmal?! Mikor?
-Tegnap este még átugrottam hozzátok,de Kai azt mondta ,hogy már alszol és hát behívott, beszélgettünk,majd hirtelen megcsókolt de az a csók... Ne tudd meg, az volt életem legjobb csókja.-hüledezett, már késztetést éreztem arra,hogy megfogjam mielőtt elolvad.
Bementünk a következő órára. Meg kell hogy mondjam, elég unalmas volt az osztályfőnöki.
-Gyerekek,mivel már az év vége felé járunk és tizedikesek vagytok idén mi fogjuk feldíszíteni a tornatermet a bálra.

-Szép legyen a terem-karolta át a vállamat drága bátyuskám,már hazafelé menet.
-Ne legyél szemét.Kit fogsz elhívni, tán azt a csinos lányt akivel múltkor a konyhába hancúroztál, vagy azt a szegény lányt, akit valószínűleg az őrületbe kergetsz az érzéseid nem kimutatásával,ha egyáltalán vannak érzéseid...
-Elmondta?-kérdezte, majd lehajtotta fejét.
-El, és oda volt tőle, szóval most mondom el neked-megálltam, és szembefordultam vele-Ha meg mered bántani, és csak játékszernek használod, akkor megkeserítem az életed.
-Nem akarok játszani veled,de még magam sem tudom mit érzek.Vonzódom hozzá, bár fogalmam sincs ,hogy miféle érzések ezek.
-Hívd el moziba.
-Moziba?
-Igen.
-Jó, ha találkozok vele elhívom. De akkor neked is jönnöd kell.
-Felesleges harmadiknak, mi? 
-Majd szólok valamelyik fiúnak,hogy jöjjön.
-Rendben. Amúgy miért is nem keltettél fel reggel?
-Mert én is elaludtam,de mentségemre legyen próbáltalak költeni csak te inkább morogtál, majd aludtál tovább.Ja és visszatérve te kivel is mész a bálba?
-Aki majd elhív-nevettem el magam-de valószínűleg nem is fogok menni. Nincs hozzá sok kedvem. - mosolyogtam bátyámra.
-Na ne legyél már ilyen negatív! Majd szólok a srácoknak,hogy valaki hívjon el.
-Hagyd már a barátaidat! Nem kell nekem bébicsősz, majd ha valaki elhív eldöntöm,hogy megyek-e vele.Érted? - mordultam rá Kai-ra.
-Bocsi, én csak jót akartam. - csapta le bűnbánóan fejét.
-Nem baj. Amúgy milyen érzés,hogy ezek már utolsó napjaid-heteid az iskolába és a nagybetűs életbe lépsz?
-Érdekes,bár azt is vegyük számításba,hogy van még előttem egy érettségi.Jut eszembe, ma néhányan átjönnek hozzánk játszani. 
-Társasoztok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Jah-válaszolta fintorral az arcán.
Tovább bandukoltunk haza felé,otthon rendeltünk pizzát ebédnek és amikor megérkezett el is pusztítottuk a finom ételt.A fiúk olyan 4 óra körül jöttek meg a drága barátnőmmel egyetemben.
-Nyitom-kiáltottam JongIn-nak majd elindultam az ajtó felé.
-Sziasztok-engedtem be a vendégeinket.
Nanával felvonultunk a szobámba és letelepedtünk az ágyamra.
-Na mesélj mi a helyzet,kivel mész a bálba?-kérdezte.
-Nem tudom.Te?
-Azzal aki elhív-nevetett fel.
-Vicces.
Még beszélgettünk szinte semleges témákról,majd lementünk megnézni kik vannak itt a bandából ,mert amikor ajtót nyitottam nekik nem is figyeltem ,hogy melyik emberkék érkeztek meg szerény hajlékunkba. Xiumin, Chen, Chanyeol és Luhan voltak a jövevények,persze ha  eltaláltam a neveket.
-Hyo tudnál hozni nekünk egy kis innivalót?-kérdezte a bátyám amikor meglátta,hogy figyelem őket.
-Persze-feleltem kissé unottan.
Elindultam a konyhába és éppen nyújtózkodtam a magasan lévő pohárért amikor halottam,hogy bejött valaki.Az illető egyik karja a derekamra siklott a másik pedig a kezem mellett nyúlt a poharakért.Levette az összes poharat,és finoman szembe fordított magával.Azt hittem szívionfartusom lesz mert a mindig magányosan és szomorúan üldögélő Luhan most nagy mosollyal az arcán tartott karjai között.
-Mi történt,hogy ilyen jó kedved van?
-A húgomat kiengedték a kórházból-ölelt magához.
-Ez csodálatos és mi volta a baja?
-Elütötte egy autó ahogy jött el a sulijából.
-De ha kiengedték akkor már minden rendben van-mosolyogtam rá.
-Igaz-nevetett fel majd a lehetségesebbnél is közelebb húzott magához.
-Héé nem kapok levegőt-ütöttem meg finoman a mellkasát erre egy picit eltolt magától , az egyik kezével a fülem mögé simított egy kósza hajtincset.
Arca közeledett az enyém felé,ajkainkat már csak pár milliméter választottal el....
-Hyo, merre vagy már Ka....-elhallgatott-Oh bocsánat nem akartam zavarni csak-kezdett el mentegetőzni a barátnőm és villámgyorsan kivonult a konyhából.
Luhan elengedett, adott egy puszit az arcomra és az üdítővel meg a poharakkal elhagyta a helyiséget.Lecsúsztam a konyhapult mentén és csak néztem magam elé.
"Majdnem megcsókolt a srác, akit pár napja ismerek csak kicsit bensőségesebben ,aki eddig mindig komor és szomorú volt,ő akinek gyönyörű szép igéző szemei vannak,csodálatos mosolya."
Elképzelhető,talán, nem biztosan ,de az is meglehet ,hogy tévedek,szóval megeshet,hogy egy picit tetszik,vagy inkább kezdek beleszeretni? 
Villámgyorsan felkeltem a padlóról megmostam az arcomat és egy kissé hamiskás mosollyal kimentem a vidáman röhögcsélő társasághoz.
-Húgi,merre jártál?
-Csak a konyhába pakolásztam-hajtottam le a fejem és gyorsan leültem valaki mellé.
Néztem a ahogy Kai és Chen xbox-oznak a többiek meg jó nagyokat röhögnek rajtuk,már másodperc múlva én is csatlakoztam a nevető birágdhoz,szinte mindenki játszott már egy vagy több kört csak én és a mellettem ülő személy nem.Már olyan 7-8 körül lehetett,ablakon kinézve láttam ,hogy vihar tombol de nem tettem szóvá.A játék közben egyszer csak sötét lett a szobába,nagyon megijedtem.
-Mi történt?-kérdezte Nana.
-Gondolom elment az áram,te észlény - vágta oda neki Xiumin.
-Kimegyek megnézni,mi történt?-állt fel a tesóm és elindult kifelé én meg csak összehúztam magamat-valaki vigasztalja meg-bökött felém a bátyám,mert tudja,hogy félek a viharoktól.
Mindenki elment valamiért,ki lámpát keres,ki gyertyát.Síri csönd volt a nappaliba ,egyszer csak villámlót majd dörgött egy hatalmasat összerezzentem és már majdnem sírtam amikor egy hideg kezet éreztem az enyémen,ujjainkat összefonta és közelebb húzott magához és másik kezével simogatta a hátam.
-Shh ,nem lesz semmi baj-szólt hozzám kedvesen Luhan,ő volt aki mindvégig a délután folyamán el nem mozdult mellőlem, még szorosabb hozzábújtam ő pedig lágyan dúdolni kezdet valamit.Már éppen kezdtem érezni,hogy nemsokára elalszok amikor megint egy hatalmasat dörgött az ég,felriadtam majd hála istennek Kai-nak sikerült visszahozni az áramot és újból világos lett.Szépen lassan beszállingóztak a többiek a nappaliba,majd a 'hős' is megérkezett én pedig eltávolodtam Luhan-tól mintha semmi nem történt volna.
-Jól vagy?-jött oda a barátnőm.
-Persze-ránéztem az eddigi védelmezőmre aki immáron komoran nézett maga elé,hirtelen rám tekintett majd egy gúnyos grimaszt ejtett csodálatos arcára majd elfordult és a fiúkkal kezdet el beszélgetni.
Mindenki nálunk aludt,mivel a vihar nem akart lankadni.Nana nálam,Kai a szobájába a többiek pedig a vendégszobákban.Simán elfértünk mivel két vendégszobánk van és a Nanán kívül négy vendégünk volt ők pedig 2-2 felállásban el tudtak helyezkedni.
-Mit történt a konyhába?-kérdezte a hálótársam.
Elmeséltem neki ,majd nagy bocsánatkérései közepette elaludtunk.
Reggel már  időben keltem és a többiek még aludtak,mert hiszen még csak 6 óra volt.Egészen addig hittem azt,hogy mindenki alszik míg le nem értem a konyhába.
-Szia hát te,hogy-hogy fent vagy így kora reggel?-kérdeztem a tejet szürcsölgető Xiumin-tól.
-Nem igazán aludtam valami jól az éjszaka,meg rosszat is álmodtam szóval inkább fölkeltem-mosolyodott el.
Csöndesen nekiálltam a reggeli előkészítésének és amint megvoltam vele szóltam a mellettem  csipegető egyénnek,hogy segítsen felkelteni a többieket. Miután mindenki kiellően felfrissült és megreggelizett elindultunk a suliba. Elől ment Chen Xiumin  és Tao, utánuk mentem én és hátul a két szerelmes Kai és Nana nagyon magyaráztak valamit egymásnak,ezen kimondottan  jót nevettem.
-Hol van Luhan?-kérdeztem a többiektől,mivel nem láttam őt sehol az utcán vonuló csordába.
-Az előbb még itt volt-nézet körbe Chen.
-Ja megvan,tudom már-közölte velünk happy virus tarkóját vakargatva -amíg reggeli után készülődtél fent a szobádba azt mondta,hogy van még dolga iskola előtt és azon nyomban el is tűnt a szemünk elől-idézte fel a jelentetett Chanyeol.
-Értem-szomorodtam el egy picit.
Nem értem miért szomorodok el, pedig csak barátok vagyunk ,vagy talán azok sem mert volt az a furcsa fintora és a gúnyos tekintete tegnap este, ma pedig megint szomorúan és maga elé merengve ült le reggelizni. Fogalmam sincs mi történhetett vele.

-ÁÁÁÁ igen ,persze,hogy elmegyek veled moziba -ugrott a drága barátnőm Kai nyakába.
Ez a jelentett visszazökkentett a valóságba és ezzel eszembe juttatva,hogy már az iskola udvarban ácsorgunk.
Mosolyogva néztem a kis drágaságokat ,majd pillanatra oldalra fordítottam a fejem és olyat láttam amitől kissé görcsbe állta a gyomrom és egy furcsa érzés kerített hatalmába.Féltékenység.
Ez a szó vagyis inkább fogalom jelent meg előttem amint megláttam egy lányt aki nevetve ugrik Luhan karjaiba és végül megcsókolja őt akit csak  pár napja ismerek .Elrohantam mindenki és minden elől.Persze csak szerettem volna, mert igazából nem tehetem meg,hogy itt hagyom az iskolát szóval nagyot nyeltem és semmisé tettem a látottakat és a többiekre koncentráltam.
Az iskola unalmasan és iszonyatosan hosszasan telt ,megint feleslegesnek éreztem,hogy egyáltalán elindultam reggel az okosodás intézményébe.
-Hyo mi a baj? 
-Semmi -válaszoltam egyhangúan barátnőmnek a kedvenc kávézónkban ülve immáron a suli után.
-Aham, képzeld ma moziba megyek a tesóddal és szeretném ha eljönnél.
-De ez a te randid ,vagyis a tietek.
-Tudom de kellesz támasznak.
-Oké elmegyek.-nevettem fel.
Nana siettet is így miután megitta a kakaóját futott is haza. Én pedig szépen bandukolva indultam el hazafelé. Mivel jó volt az idő ezért elmentem a parkba ahol le is ültem egy padra és néztem a futkározó gyerekeket. Hirtelen arra eszméltem fel,hogy valaki leül mellém.
-Gyere el velem randizni,kérlek !-mondta az mellettem ülő.
Hangjáról megismertem az illetőt így rájöttem ,hogy aki randira hívott nem más mint............

Remélem tetszett ☺
Szerintetek ki hívta randira Hyo-t ? ☺