6.rész

Sziasztok !
Először is sajnálom, hogy ilyen sokat kellet várni az új részre, másodszor pedig Kellemes Ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak, és idetévedőnek.
Jó olvasást, kérlek hagyjatok nyomot magatok után.
Üdvözlet, Fruzsi

Hetek teltek el a csók óta. A fiúk folyamatosan gyakorolnak, ha pedig nem, akkor iskolába vagy a fene tudja hol, de biztos nem nálunk. Egyáltalán nem járnak már hozzánk, aminek lehet köze van ahhoz a bizonyos történtekhez, mert Luhan is kerül.Kai is megváltozott, mintha minden elromlott volna egyik pillanatról a másikra. Anyáék is hazajöttek úgy három napja, de még nem is találkoztam velük, mert mindig kitalálnak valamit, hogy ne keljen itthon lenniük.

-Hyo az ég szerelmére figyelj már ránk-rázogat meg Nana.

A lányokkal épp egy kávézóba ülünk,hogy kitárgyaljuk Tao és Naomy szerelmi életét.

-Figyelek, bocsi-mosolyogtam rájuk-Szóval már lassan másfél éve együtt vagytok és még senkinek nem tűnt fel?
Mindenkit meglepet a hír amikor egyszer véletlen lebuktak. Bár tény és való aranyosak együtt.

-Igen-mosolyodott el.

-De hogy a fenébe találkoztatok, mert a suliba és mindenhol Tao a fiúkkal van.?

-Megoldottuk.

Döbbenet mindvégig titkolták, és senkinek nem tűnt fel.

-Olyan rendes fiú, annyira szeretem-mondta és megkavarta az italát.

Mindenki boldog, Nanának is alakul a dolog a bátyámmal, de nekem..!!Nekem ezek szerint nem jár semmi. Végül is ez így van mindig kell valaki aki boldogtalan, magányos. Valószínűleg kiválóan tudom sajnáltatni magam de így érzem. Szeretnék én is egy társat magam mellé akivel megoszthatom a kis apró dolgaimat.

-Lányok, most inkább haza megyek ha nem gond-mondtam és már álltam fel az asztaltól, hogy búcsúzóul megölelhessem őket.

-Ugye tudod, hogy a depi és az önsajnálat nem old meg semmit?-kérdezte Nana.

-Persze de szeretem csinálni, mostanában ez a hobbim- kacsintottam rájuk, majd elbúcsúztam.

Hazafelé beraktam a fülesemet és bömböltettem a zenét. Ez mindig segít, de van hátrányos oldala például ha beleélem magam a zenébe akkor nem hallok és látok, így történt a baleset is ,hogy nekem jött valaki én pedig a földön kötöttem ki.

-Ne haragudj-húzott fel az illető-nem figyeltem-mondta én pedig leporoltam a nacim és összeszedtem a fülesem ami kiesett az esés közben, majd felnéztem.

-Nincs baj-néztem a szemébe, szép barna szeme volt, de nem olyan mint Luhané, hanem sokkal sötétebb.

-SeungHwan vagyok-nyújtotta a kezét.

-Hyomin-mondtam majd kezet fogtam vele.

-Szép neved van-bókolt-Illik hozzád.

-Hozzád meg az illene ha elhúznál-halottam meg egy túlzottan ismerős hangot a hátam mögül.

-Öhm nem tudtam,hogy barátod, van. Vagyis nem is tudhattam mivel most találkoztunk-hebegett össze-vissza-Örültem, hogy találkoztunk-intézte nekem a szavait, és elment.
-Luhan!-kiáltottam a fiúra- Miért kellett??
-Mert hozzám tartozol-válaszolta
-Lemaradtam volna, valamiről? Úgy tudom, hogy semmi nincs köztünk és határozottan kerülsz, te is meg a többiek is.-egyre ingerültebben beszéltem.

-Hyo, értsd meg nem tudom mi van velem...
-Luhan össze-vissza zagyválsz nem értem mit akarsz mondani.
-Én is össze vagyok zavarodva, szeretnélek magam mellett tudni, mert hozzám tartozol, de félek, hogy, megbántanálak, nem akarok fájdalmat okozni.
-Ugye tudod, hogy ennek a beszélgetésnek semmi értelme, és honnan veszed, hogy fájdalmat okoznál. Arra nem is gondolsz, hogy azzal bántasz meg ha így viselkedsz?- kérdeztem.
-Valószínűleg, mindegy is hagyjuk, felejtsd el, hogy bármint is mondtam -megint fogta magát és elvonult.
-Miért fordítasz minidig hátat a dolgoknak?-kiállottam utána, de válasz a kérdésemre nem kaptam.
Mindig elmegy, pedig ha visszagondolunk a furcsa beszélgetésünkre, ez egy szerelmi vallomás is lehetne....
Nem tudom mit kéne csinálnom......

Miután hazaértem, körbenéztem hátha itthon van-e a bátyám, de természetesen megint egyedül voltam. Leültem a zongorámhoz, és csak játszottam a billentyűkkel, nem volt konkrét kotta ami szerint játszottam.
-Mindig ezt csinálod, ha bánatos vagy.-szólalt emg egy hang mögülem.
-Jongin-kiáltottam fel majd karjai közé futva öleltem meg-Hiányoztál...nagyon
-Sajnálom, mostanában nagyon sok volt a munka, rengeteget kell gyakorolnunk, ha debütálni

akarunk.
-Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy?-kérdeztem
-Korán?-lepődött meg- Drága húgocskám tíz óra van, megint nagyon belefeledkezhettél a gondolataidba-nevetett fel- Na gyerek csinálok forrócsokit, és beszélgetünk, rendben?-bólintottam, majd elmentem a napaliba és leültem a kanapéra.
-Na nyuszikám, mi nyomja a kis szívedet?-kezdte azonnal amikor mellém ült.
-Nagyon hiányzol, egyedül érzem magam. Tudom, a lányokkal elmehetnék valahova, de az mégse olyan mint az én drága bátyámmal való szórakozás-mondtam neki.
-Miért érzem, úgy hogy van még valami?-kérdezte mosolyogva
-Miért mondjam, úgy is tudod?!
-Minnie Mouse figyelj rám, majd megpróbálom a próbán és a sulin kívüli időmet úgy beosztani, hogy megtartsuk a szokásos tesós dolgaink rendben.-ölelt meg.- A Luhanos dologba pedig nem tudok segíteni.
-Öhm miről beszélsz?-kérdeztem, o nagyságú szemekkel.
-Ne néz hülyének, nem vagyok vaksi.
-De az vagy mert nem veszed észre Nanát-vágtam vissza.
-Helyben vagyunk- mosolyodott el
-Jártok már?- kérdeztem, pedig csak viccnek szántam ő meg hatalmas mosollyal bólintott.
-Micsoda??? Nekem nem is mondtátok...-szomorodtam el.
-Nana azt mondta majd elmondja-mondta-Biztos nem találta meg még a megfelelő alkalmat, ne haragudj ránk.
-Akkor ez miatt is hanyagoltál?
-Figyelj Hyo, tanuld meg hogy nem sajátíthatsz ki mindenkit magadnak, amennyit időt birok veled fogok tölteni, de hidd el ha összejön a dolog a barátommal akkor te is elfogsz hanyagolni engem mert mindig az lesz hogy Luhan -Luhan. Csináljuk azt, hogy minden péntek este csak mi ketten csinálunk valamit, rendben? 
-Oké- egyeztem be, ja és szállj már le ARRÓL a témáról, mert ne lesz semmi, mindig elrohan ha valami fontos történik.
-Arra még nem gondoltál, hogy nem tudja, hogy te akarod-e vagy valami hasonló. Lehet fél, azért mi fiúk lennénk a legszerencsésebbe, ha tudnánk mi jár a ti kis okos buksitokban.
-Nya-vágtam hozzá egy párnát- mit vársz menjek oda a suliba smároljam le és mondjam azt, hogy 'Ne félj én szeretlek'....?
-Ohm hát itt nem volt szó csókolózásról és szerelemről-nevetett fel.
-Bátyuskám mivel te kapcsolatba vagy tudod mi történik az emberek között. Szeretik egymást csókolóznak, meg minden sok szép és romantikus dolog-miközben mondtam a mondandómat, grimaszolt.
-A csók még nem is olyan rossz dolog de semmi több mégis csak a  kishúgom vagy.
-Szóval egy cseppet sem bánnád, ha suliba odamennék hozzátok, és csak kedvemre csókolóznék az egyik legjobb barátoddal?-kötöttem az ebet a karóhoz.
-Min, ilyenről nem volt szó-dobot meg egy kispárnával.
-De- de volt-nevettem majd párnacsatában dőltünk ki.
Jó volt egy ilyen tesós este, örülök, hogy tudtunk tisztázni dolgokat, annak meg még inkább, hogy Nanának és a bátyámnak összejött a dolog. Én meg mostantól a sarkamra állok és nem leszek depis bezárkózott emberke és boldog leszek..

Reggel, írtam  Nanának, egy SMS-t, hogy feltétlen várjon meg, mert beszélni szeretnék vele suliba menet.
-Örülök neki, hogy kijöttél a depiből-mosolygott, nem is tudtam hogy Kai ilyen dolgokra is képes-kacarászott.
-Én meg annak örülök, hogy végre összejöttetek.
-Na és lesmárolod Luhant?
-Az lehet, hogy eldobtam a borús énem, de a félős kiscicát megtartottam.
-Sziasztok-köszönt ránk Noemy.
-Sziaaa-köszöntünk elnyújtva az 'a' betűt.
-De jó, hogy jössz, kilábalt a borúból és a szomorúságból -mutatott rám Nana- Ja és ma szünetbe csókolózni fog Luhannal-nevetett továbbra is.
-Ez nem igaz-csattantam fel.
Nagy nevetések közepette értünk be a suliba ahol a fiúk nagy tömege egy egyöntetű sziasztok-kal fogadott minket.
-Szia Gyönyörűm-húzta magához Tao Emy-t, és adott neki egy puszit. 
Ahogy végig néztem a társaságon mindenki nevetett és mosolygott a szerelmes párjainkra, kivéve egy valaki aki engem nézet, én pedig felvettem a szemkontaktus és vártam hátha történik valami,de semmi azt kivéve, hogy megszólalt a csengő. Mindenki elindult a maga órájára.
Nekünk angol volt az első, hát az óra érdekesen sikerült, mivel vannak vicces osztálytársaim akiik, nagyon humorosnak találták,  ha a tanárnő elfordul állathangokat adnak ki. Az egyik nyávogott a másik vakkantott, a harmadik csipogott és még pár félnótás is csatlakozott hozzájuk, én pedig nagyon jól szórakoztunk rajta.
Szünetben már mentem volna a következő órámra, amikor HaRea és drága csatlósai elállták az utam.
-Minnie, drága olyan régen mosolyogtál, mi történt Mickey megis téged választott?...-öhm azt hiszem humorosnak érzi magát.
-Megbocsátanátok, tesim lesz és még át kell öltöznöm-löktem odébb őket, az öltözőbe Nana fogadott.
-Hol voltál?
-Picsa és a picsák elállták az utam-nevettem fel, majd siettem az öltözéssel.
A torna óra a következőképpen zajlott: futás, futás és még egy kis futás, szóval egy kicsit elfáradtam, ennek hála hatalmas lelkesedéssel fogattam amikor megszólalt a csengő.
Amikor kicsöngettek a negyedik óránkról, az ebédlő felé vettük az utat. Most ha elhiszitek ha nem szinte minden 20. lépés után láttam egy szerelmes párt. Biztos veletek is volt már olyan, hogy mentek az utcán és előtettek veletek szembe és mindenhonnan boldog szerelmes emberkéket látsz, na velem most ez történt.
-A sarkamra fogok állni, én fogok, kezdeményezni ha ő már ennyire kuka..-határoztam el magam.
-Ez az én barátnőm-húzott magához Nana.
Öhm lehet hogy hangosan beszéltem, ezzel az elhatározással csak az az egyetlen probléma, hogy fogalmam sincs a kivitelezés módjáról mivel még mindig félős nyuszika vagyok.
- Nehogy visszakozz mert akkor én löklek a kezébe-mondta határozottan-Na látod ott vannak, csak egy csók-suttogta.
Mikor odaértünk a csoporthoz ami az ebédlő ajtajától fél méterre várt minket, elbizonytalanodtam.
-Hali-üdvözöltük őket -Nana rám nézett de én nem léptem, majd csak szuggerált, de nem tettem semmit.
Egy hatalmas csattanást hallottunk ami valószínűleg az ebédlőből jött, a kíváncsi tömeg odasereglett, de én nem mozdultam, csak arra eszméltem, hogy a mi társaságunk is elindult az ajtó felé, de a menetelők közül elkaptam Luhan karját és megállítottam, kíváncsian nézett rám. Nem mondtam semmit csak pipiskedve az ajkaihoz hajoltam és csókolni kezdtem, lefagyott, nem reagált. Majd mintha felocsúdott volna

visszacsókolt, átkarolta a derekam, magához húzott, kezeim felvezettem a tarkóján és a hajába túrtam, elfeledkeztem mindenről, majd csak taps és a éljenzés hangja hozott vissza a jelenbe. Szomorúan vettem tudomásul, hogy közönségünk van, így elhúzódtam Luhantól.
A tömegnek háttal álltam, majd leereszkedtem pipiskedésből és mellkasába fúrtam a fejem.
-Na gyerekek végre elszántátok magatokat?-kérdezte Chanyeol.
Luhan csak megfogta a kezem és maga után vonszolva a tetőre vezetett.
-Nem értem mit nem értettél abból, hogy nem lehetünk, együtt. Szerinted minek rohanok el mindig?
-Mert a menekülést találod a legkönnyebbnek?-kérdeztem vissza-Luhan-fogtam kezeim közé az arcát-Nem vagyok egy bátor sarkára állós ember, de ez a helyzet ezt igényelte és nem bántam meg. Érzem, hogy többet érzel irántam, ahogy én is irántad. Ezért feledkezzünk meg mindenről ami gátolhatna minket és adjunk magunknak egy esélyt. Egyáltalán  nem merném ezt kérni tőled, ha az együtt töltök pillanatok, cselekedetek, beszélgetések közül bármi őszintén arra szolgált volna, hogy nem érzünk semmit egymás iránt-végig a szemébe néztem és vártam a reakcióját.
Lefejtette az arcomról a kezét, és elindult az ajtó felé.
-Nem hátrálhatsz meg megint. Ha most megteszed, ígérem örökre elfelejtelek, és nem lesz másik lehetőséged 'fenyegettem' meg hátha meggondolja magát és visszajön.
-Sokkal jobban jársz, ha elfelejtesz-fordult hátra-Jobbat érdemelsz nálam.
-Miért nem engeded meg magadnak a boldogságot?
-Mert nem érdemlem, hidd már el.-ordított rám
Elment, itt hagyott megint egyedül. Nem értem. Zokogva csuklottam össze, majd csak karokat érzékeltem magam körül, amik átöleltek. Mikor már egy kicsit megnyugodtam, felnéztem és láttam, hogy a barátnőim azok.
-Láttuk elrohanni, tudtuk, hogy nem lett jó vége ezért azonnal feljöttünk, hozzád-mondta Nana- Az én hibám, én erőltettem, sajnálom-sírta el magát ő is.
-Nem azzal volt a baj, hogy nem kedvel, hanem azt mondogatta, hogy nem érdemli meg a boldogságot. De ez nem csak róla szól a fenébe is- zokogtam fel megint-Csak szenvedünk mint egy hülye szappanoperában. 
-Tényleg olyan-nevettet fel Noemy is.- Csak te vagy a talpraesett férfi ő pedig a főszereplő  hisztis liba aki kéreti magát- itt már mindnyájan nevettünk, mert elég vicces volt elképzelni a dolgokat.
-Én szeretem- vallatom be, de olyan keveset tudok róla. Az a pár alkalom amikor beszéltünk magával ragadott...
-Gyertek mert csöngetnek-jött oda hozzánk Xiumin-Minden rendben?-kérdezte tőlünk, mivel elég furcsa lehet három könnyáztatta lány látványa.
-Majd lesz- válaszoltam.
A hátralévő három óránk siralmasan lassan telt el, hazafelé Nanáék felajánlották, hogy elkísérnek, mivel Kai próbára ment. Elutasítottam, szükségem van egy kis magányra. Ahogy baktattam az utcán egy fekete kiskutya futott a lábamhoz. Én pedig lehajoltam és megsimogattam.

Ő az én kiskutyám Lola (szerk. megj)

-Szia kis pajtás ! Te honnan szaladtál el? -kérdeztem miközben még mindig a buksiját simogattam.
-Lola hát itt vagy-guggolt le mellén egy kislány
-SoJin vagyok-nyújtotta a kezét a kislány, akit még óvodásnak saccolnék.
-Ő HyoMin-halottam meg egy ismerős fiú hangot, felnéztem és a tegnap délutáni srác volt.
-Honnan tudod?- nézett fel a kislány.
-Tegnap összefutottam vele a városban.
-Te tényleg ismered a bátyám?-kérdezte tőlem SoJin.
-Igen-mosolyodtam el, SeungHwan, ugye? -kérdeztem a fiúra nézve.
-Igen.
-Lola nagyon szeret téged-mosolyodott el a kislány, mivel a kutyus már az ölembe feküdt.-Neked van kutyád?
-Nem nincs-válaszoltam a kislánynak.
-Gyere So menjünk, nézett az órájára a fiú, el fogok késni.
-Rendben. Szia Hyomin, gyere Loo-szólt a kiskutyának, majd szépen elindult a srác pedig csak intet majd a kislány után ment.
Én pedig szépen hazabaktattam.
-Szia kislányom merre voltál, hol van JongIn?- jött velem szembe anya a folyosón.
-Öhm hello, te, hogy-hogy itthon vagy?- néztem rá furán.
Egy normális gyerek örül annak ha az anyukája fogadja otthon, de nekem határozottan fura volt.
-Hyomin ne kegyél tiszteletlen az édesanyáddal-halottam meg apa hangját.
-Bocsánat- kértem elnézést.
-JonIn mikor jön haza, lesz egy fontos megbeszélni valónk- kérdezte tőlem anya.
-Nem tudom, de ha megbocsátotok felmennék még tanulnom kell- meg se vártam a választ és felmentem a szobámba.