5.rész

Sziasztok!
Igen még élek, sajnálom ,hogy eltűntem, de most itt vagyok egy új résszel. Remélem elnyeri majd tetszéseteket. Hagyjatok magatok után nyomot,hogy itt voltatok, mert a kritika mindig segítség.
Jó olvasást!

Üdv, Fruzsi ♥♥

- Komolyan szőke bájgúnárnak nevezett?- fogta fel természetesen a lényeget Luke.

-A lényeget sikerült felfognod, mint mindig.

- Gyere, menjünk, hátha a szerelmed már nálatok van.

-Nem a szerelmem- vágtam rá talán túl hirtelen.

-Persze- nevetett fel majd elindult a házunk irányába.

Csendbe tettük meg a további utat, amikor már majdnem befordultunk az utcánkba Luke hirtelen megállt.

-Írsz még dalokat?-kérdezte hirtelen.

-Igen-válaszoltam halkan.

Régen mindig együtt irtunk dalokat és mivel imádtam ezt csinálni, sokat voltam egyedül és zártam ki a fiúkat, miután rájöttek, hogy mit csinálok mindig odajöttek és együtt írtunk 'hatalmas' slágereket. Ekkor megfogadtuk mind a hárman,hogy híresek leszünk.

-Én már beváltottam, ez volt a másik ok, amiért jöttem,hogy gyertek el egy fellépésemre.

-Majd meglátjuk jó, de nagyon örülök,hogy neked már sikerült-öleltem meg.

-Neked is fog-mondta és tovább sétált.

Otthon amikor hazaértünk a fiúk már nem voltak ott.

-Kai!! -kiáltottam el magam a nappaliból, de nem jött válasz- Megnézem fent-mondtam Luke-nak és elindultam az emelet felé.

A szobájából zene szűrődött ki, bekopogtam de semmi, óvatosan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

-Mi.. a .....fene???-tagoltam a szavakat mert amit láttam nem tudtam elhinni- Oké mentem-fogtam magam és becsaptam az ajtót majd lementem a szőke rokonhoz.

-Tolták az ipart?-kérdezte egy hatalmas kacajt elnyomva

-Ja-csak ennyit bírtam kinyögni mert azért elég fura volt.

Nagyon jót nevetett a dolgon. Nem telt bele telt bele tíz perc és lépteket hallottunk a lépcsőről.

-Ne haragudj-jött oda Nana

-Az egy dolog, hogy a barátnőm és a bátyám összejöttek, bár fura, de az, hogy itt izéljetek, akkor legalább zárjátok be az ajtót-förmedtem rájuk-Kai, Luke-nak sikerült, most te jössz.

-Komolyan, gratulálok haver-fogott vele kezet, aztán megölelte- aztán te következel Manó- nézett rám és kacsintott.

A zene szerzésem, anyáék és mindenki más előtt titok, még Nanának se mondtam el. Nem szeretem kimutatni a dolgaimat, se megvitatni másokkal. Ezt a legjobb barátnőm is tudja, és tiszteletben tartja.

-Miről van szó?-nézet körbe tanácstalanul

-Öhm-vakarta meg a  fejét a tesóm, mert nem tudta mit mondanék, arra ha elmondaná a titkomat-hármunk fogadalmáról,hogy híresek leszünk.

-De JongIn, nekem azt ígérted,hogy Hyo-val együtt vágtok bele.

-Ne hagyatok ki én is tudni akarom, miről van szó.-vonyított fel szó szerint a barátnőm.

-Nyugi ez csak egy ígéretről szól, amit kiskorunkban tettünk egymásnak,hogy híresek leszünk-válaszolta a lány barátja, vagyis nem is tudom,hogy most milyen kapcsolat is van köztük valójában, majd kifaggatom Nanát.

Ez a kis bájcsevegés után a barátnőmmel karöltve felvonultunk a szobámba.

-Akkor most hányadán is álltok a dolgoknak?-tettem fel a kérdést én elsőnek.

-Talán, barátság extrákkal-válaszolta, de mintha szomorúságot véltem egy pillanatra felfedezni az arcán.

-Miért vagy szomorú?

-Én nem is ..- kezdte volna tagadni, de én közbeszóltam.

-Látom rajtad, neked ez így nem jó, ugye?

-Amióta ismerlek téged és ismerem őt azóta tudom,hogy vele akarok lenni ha így ha úgy legalább vele.

-De neked nem esik jól,hogy csak a "szex" van-tettem idézőjelbe.

-Máshogy nem érhetek fel, hiszen ismered neki nem kell egy ilyen lány mint én.

-Milyen lány Nana? Te egy csodálatos lány vagy és a bátyám egy vadbarom ha ezt nem veszi észre.

-Mi van Luhannal?-kérdezte kíváncsian

-Mostanában nagyon szoktad figyelni, netán felkeltette az érdeklődésedet?-kérdezte nyilván viccből mert elkezdett nevetni én pedig pironkodva lehajtottam a fejem-Komolyan? Ennyire komolyan gondolod.De mégis,hogy jöttél rá erre, vagy mi változott meg eddig rá se néztél a fiúkra.

-Nem tudom, csak kedves volt, és olyan aranyos, de neki biztos van valakije, akivel leélheti, az életét nem kellek én koloncnak a nyakára.

-Hyo, ne beszélj már hülyeségeket, ha engem kérdezel tuti bejössz neki, de nem szóltam.

Ezután még elsütöttünk pár beszédtémát. Jó volt vele beszélgetni, régen ültünk már le így,hogy csak magunk és nem lófrál be Kai,hogy akar valamit.

-Te, Hyo , mivel lennél híres?- kérdezte kíváncsian.

-Én,..-kezdtem eldadogni

-Nekem nyugodtan elmondhatod, tudod ,hogy melletted állok.

-Zeneszerző lennék, ici-pici korom óta írok dalokat, persze csak titokba, nem akarom,hogy erről csámcsogjanak a suliba.

-Hyo, gyere-szólítottak a földszintről.

-Menjünk-mondtam neki halkan majd szépen lebattyogtunk a nappaliba-Mondd!

-Az az igazság,hogy most kaptam egy levelet az SM-től hogy bekerültem gyakornoknak-lelkendezett a testvérem.

-Ez fantasztikus-ugrottam a nyakába.

-Srácok tudom,hogy azt ígértem maradok, de sajnos mennem kel, Kai gratulálok remélem sikerül, már egy lépéssel közelebb, vagy utána Hyo rajtad áll a sor, most már tényleg indulnom kell, Nana örültem ,hogy találkozunk.-utoljára megölelgetett mindenkit Luke és végül elindult újra messze és ki tudja mikor jön megint, de mi menni fogunk a koncertjére.

-Na lányok én megyek lefekszem, holnap suli-torzult el az arca,drága bátyámnak, és elindult az emeletre.

-Jó éjt- válaszoltuk egyszerre.

-Hyo, én is megyek, Good night-kacsintott majd elsétált, Nana is.

Elvégeztem szépen az esti teendőimet és bebújva az ágyikómba rögtön álomba szenderültem.

~~~

Reggel frissen ébredtem, amikor lementem a földszintre a fiúk már nálunk tornyosultak. Ezeknek nincs hol aludniuk?

-Nincs hol élnetek?-kérdeztem morcosan amikor a hűtőből kivett tejes doboz üres volt és így nem tudtam elfogyaztani a finom gabonapelyhes reggelimet.

-Nem is örülsz,hogy látsz bennünket?-kérdezte szemöldök húzogatva Chanyeol

-Mostanába egyre többet, eddig örültem,hogy nem jártok a nyakunkra de amióta a testvérem rávette magát,hogy elhívjon  ide benneteket, azóta a pillanattól fogva folyton itt vagytok. Eddig kin élősködtetek?

-Mikor hogy. Ja és mi nem szoktunk élősködnie-kelt ki magából Tao is.

-Na Hyo, elég lesz már a parádéból-jött oda hozzánk Kai-ma későn jövők mert menni kell a céghez -ölelt magához.

-Természetesen mi leszünk a legjobbak és nemsokára debütálhatunk is- húzta ki magát Suho.

-Ti.. ti mind gyakornokok vagytok?- kérdeztem meglepődve.

-Igazából a fél társaságot már korábban felvették a többiek meg most csatlakoztak, bár van még aki nincs bent, de dolgoznak az ügyön -mondta Kris.

-Értem, na de induljunk, mert elkésünk.

A fiúk elindultak a suli felé, de én a másik irányba indultam mivel össze kell kaparnom a barátnőmet, aki valószínűleg hatalmas kapkodásban van. 

-Mindjárt mehetünk-kiáltott le nekem az emeletről, de az,hogy honnan tudta,hogy megékeztem ezt ne kérdezzétek, gőzöm sincs.

Miután Nana is elkészült, sietve, igazából futólépésbe vettük utunkba az iskolát, mert már azért jócskán késébe voltunk. Természetesen mint mindig pontosan a tanár előtt estünk be a terembe.

-Lányok, jó lenne, ha nem késnétek mindig-kezdte az osztályfőnök-Mivel a mai nap folyamán ünnepeljük az iskola születésnapját ezért különböző feladatokat fogtok kapni és a párotok ’mivel párban kell dolgozni’ a tizenegyedik évfolyamban lesznek. A többi osztály másmilyen feladatott fog kapni-mondta a tanárnő- Akkor gyerekek most lemegyünk a torna terembe,hogy megtudhassátok kinek ki lesz a párja.

-Fantasztikus, tuti valami pancsert kapok.-sóhajtozott mellettem a barátnőm-Luhan, szia-lepődött meg amikor egy ismerős vélt felfedezni a terembe.-Te is tizenegyedikes vagy?

-Igen és még egy páran a srácok közül, ők is itt lesznek valahol-mosolygott kedvesen, majd rám nézve küldött egy szívdöglesztő mosolyt és beállt a sorba ahová állították őket.

-Az öt osztályfőnök segítségével összeállítottuk a párokat sorsolás alapján, reméljük mindenki meg lesz elégedve. Most megkérném a D osztály osztályfőnökét Miss Kim-et, hogy ismertesse a párokat.

Hála istennek az osztályok nem olyan nagy létszámúak,hogy órákig el lehet bajlódni a felolvasással, de figyelni kellet kit mondanak.

-Kim Hyo Jin az A oszálybőll LuHan-nal lesz a C osztályból, Park Nana az A osztályból és a párja Lee Noemy lesz a D osztályból......- még folytatta a tanárnő de engem ez a rész érdekelt a legjobban.

-Nana látod nem is szörnyűt kaptál-mondtam mert egy lányt láttam meg közeledni felénk és egész aranyosnak bizonyul.

-Sziasztok Noemy vagyok-mosolygott ránk.

-Hyo, hát nem véletlen,hogy így összerakott minket a sors-karolta át a vállam Luhan.

-Haver a helyedbe most elengedném mert jönnek a végzősök-szólt oda Tao a srácnak.

-Én is így gondoltam-állt meg mellettünk Kai majd szúrósan nézett Luhan-ra. 

~Most mi a fene van?~

-Gyerekek még egy ks figyelmet, a feladatotok egy kvíz sor lesz 20 kérdésből áll, ezt kell kitöltenetek és nem mindenkié egyezik meg mert nem szeretnénk ha egymástól elvennétek a megoldásokat-mondta a tanárnő és a pici fiú társaságra nézett mert nyilván kinézi belőlük ezt a taktikai lépést.

-Gyere Hyo kezdjük, mondta és elkezdett magával rángatni és kifelé menet kivett egy feladatlapot a tanárnő kezéből. - Na nézzük, a feladatlapunk címe a zenetörténelem -olvasta fel- Mintha ezt nekünk találták volna ki-nézet rám egy nagyon édes mosollyal- Na nézzük-mondta és belevetette magát a kérdések halmazába.

Csak ámultam és bámultam még csak el se olvastam a kérdést ő már meg is válaszolta, az utolsó kérdésnél rám nézett, hogy tudom-e a választ én meg lehajtottam a fejem ezzel jelezve,hogy gőzöm sincs.

-Várj tudom, Park Hye-Na énekelte a koreai változatot. -mondtam büszkén,hogy végre tudok válaszolni egy kérdésre.

-Tuti,hogy ő énekelte?

-Igen, meg biztos láttad a Frozen-t és halottad a hangját.

-Nem, nem láttam

-Akkor mindenképpen meg kell néznünk-mondtam és rámosolyogtam

-Mivel a feladatott megcsináltuk ezért ezt szépen leadjuk egy tanárnak- lebegtette a papírt ahova még a nevünket is felírtam, majd folytatta- Most már  mienk az egész délelőtt persze ha szeretnél haza mehetsz, nem kötelező velem lenned.-mondta bánatosan.

-Szívesen eltöltök veled egy kis időt-feleltem neki mire felvidult az arca és elráncigált egy tanárhoz és a kezébe nyomta a feladatsort.

-Luhan, már végeztetek is ?-kérdezte Mrs.Park

-Igen tanárnő, mindent megcsináltunk- felelte mosolyogva-Mikor lesz az eredményhirdetés?

-Amint mindenki leadja a papírját, legkésőbb délig kell leadni, szerintem már olyan kettő óra körül biztos meg lesz az eredmény. Kérlek, benneteket az iskola területét ne hagyjátok el.

-Rendben felelte mosolyogva, megint. 

~Nem tudom,hogy tud egyfolytában mosolyogni~

Gondolataimból kirángatva elindult velem a tetőre, jelzem még mindig fogta a kezem.

-Miért jöttünk fel ide?-kérdeztem

-Itt minden békés, és el lehet menekülni a gonoszságok, és a bántások ellen is. Süt a nap, jó idő van, szóval gondoltam itt lazíthatunk egy kicsit.

- Felőlem maradhatunk, majd magam se tudom miért megjött az ihlet, elővettem a füzetem, és gyorsan írni kezdtem a dalszöveget, Luhan csak csendben, kíváncsian néztem, hogy mit csinálok a padon ülve egy füzettel, szorgosan jegyzetelve. ~DAL~

Nem is figyeltem rá mert mire feleszméltem már mellettem ült és minden bizonnyal olvasta amit írtam, mert miután befejeztem rám nézett.

-Hyo ez csodálatos, nem hiszem, hogy ezt most találtad ki.

-Pedig de-hajtottam le a fejem- Nem nagy dolog, csak úgy jött.

-Szerintem igen is nagydolog, hogy alig 10 perc alatt ide rittyentettél egy dalt. Én már nagyon régóta próbálkozok dallírással de sose jutok a végére. Amit te írtál az egyszerűen fantasztikus- nézett rám és a szemeimben csodálatot véltem felfedezni.

-Nem is tudom, honnan jött csak éreztem,hogy írnom kell, a kezem is mintha magától mozgott volna, megjött az ihlet. Köszönöm-néztem rá-Kérlek senkinek ne mondd el,hogy dalokat írok, mert ha kitudódna akkor csak még jobban piszkálnának-néztem rá

-Természetes, a mi titkunk marad - fordult szembe velem, a szemei csillogtak, még sosem láttam ilyen szép szempárt. 

Keze arcomra simult és mintha hatalmas tenyere elnyerte volna az arcom, egy hajtincsemet a fülem mögé igazította, mindeközben a szemembe nézett. Nagyon lassan közeledett az arca az enyémhez, vágytam rá, vágytam,hogy megcsókoljon. Nem tudom mi okból vagy miért csak ezt éreztem, végül megtörtént ajkai találkoztak az enyémmel. Csodálatos pillanat volt, aztán megjött az eszem.

-Nem tehetjük ezt-pattantam fel a padról

-Élvezted ne is tagad- ő is felállt és tett még egy lépést felém.

-Nem igaz- próbáltam tagadni

-Majd meglátjuk - egy halovány mosoly jelent meg az arcán majd megszüntetve a köztünk lévő távolságot ajkaink találkoztak és most is az az érzés, felülmúlhatatlan. Egyre szenvedélyesebben csókolt én pedig viszonoztam ezt. Beletúrtam a hajába,hogy még közelebb tudhassam magamhoz, majd ő húzódott el.

-Ezt tényleg nem tehetjük, felejtsd el ami történt. A testvéred a legjobb barátom, tilos nekünk ilyet. Töröld ki az emlékeid közül, ami történt. Nekem egyszerű lesz már arra se emlékszem ki a fene vagy. Szia- mondta és elviharzott a helyszínről.

~MI A FENE VOLT EZ??~-kérdeztem magamba.

Sírva rogytam a földre és keservesen sírtam, hiszen alig pár nap/hét alatt beleszerettem és ez csak most tudatosult benne, ezek szerint ez is csak egy viszonzatlan szerelem.

-Hyo itt vagy?- halottam meg barátnőm hangját.-Jézusom veled mi történt?

-Hüp.hüp- szipogtam tovább.

-Gyerünk Hyo szedd össze magad mondta el mi történt.

-Megcsókolt- suttogtam elhalóan.

-Miii?-kérdezte megrémülve.

-Itt hagyott. Azt mondta hiba volt és,hogy felejtsem el- sírtam még jobban.

Ennyire megkedvelted?- kérdezte és átölelt.

-Valószínű, ugye?- nézett rám Noemy.

Fel se tűnt,hogy barátnőm egy másik lány társasságában érkezett-

-Nem tudom, kedvessége megszólította a szívemet, szeme ragyogása, fényesebb volt, mint a nap.

-Jézusom, Hyo ilyet még nem hallottam tőled. Ennyire komoly lett a dolog alig pár nap vagy hét alatt. A tegnap esti beszélgetésünk alapján sem gondoltam,hogy ennyire komoly lenne.

Noemy

-Lehet- suttogtam, majd engedtem,hogy felhúzzanak és elrángassanak a mosdóba,hogy rendbe szedjem magam.

A versenyben az ötödik helyen végeztünk. Szerintem elég jó eredmény, de Luhan az eredményhirdetésen nem jelent meg. Fel se tűnt, hogy  ez a fiú egyik napról a másikra megváltoztatta az életem, az érzéseim. Szó szerint felforgatott mindent. A legrosszabb vagy talán a legjobb az egészben,hogy nem tudok ellene mit tenni. Most szörnyű érzés és nem tudom,hogy lesz-e jobb. Reménykedem benne.