4.rész

Sziasztok!

Tudom, tudom megint későn hozom a részt. Igyekszem időben leszállítani, de sokszor nem megy , bár szerintem ti is rájöttetek már. Nem is húzom tovább, jó olvasást.

Puszi, Fruzsi ♥♥

-Gyere el velem randizni,kérlek !-mondta a mellettem ülő.
Hangjáról megismertem az illetőt így rájöttem ,hogy aki randira hívott nem más mint, Luke.
(Luke  Amerikában lakik a családjával  nem tudom hányad unokatesók vagyunk, de belőle minden téren hiányzik a koreai vér. Teljesen úgy néz ki mint egy amerikai, bár régen itt éltek Koreába, de az már a múlté. Apukája kint kapott állást és ezért családostól elöltöztek.)
-Luke, te mi az istent keresel itt, és mi az,hogy randizzak veled?-öleltem meg nevetve a mellettem ülő srácot-Hogy kerülsz ide? Rég nem láttalak. Szüleid hogy vannak? És a tesóid ?
-Héé, nyugi. Egyszerre ennyi kérdésre nem tudok válaszolni-nevette el magát.
-Akkor csak egyesével- válaszoltam.
-Mi volt az első?-kérdezte meg egy hatalmas nevetés következtében- Mindegy ,amúgy csak láttam ,hogy szomorú vagy és gondoltam ez így viccesebb lenne, ja és pont hozzátok indultam.
-Tényleg vicces volt, röhögött a vakbelem.
-Na, Hyo ne haragudj már rám-ölelte át a vállam
-Jól van. Nem haragszom - nevettem el magam- Hiányoztál Luke.
-Te is nekem, Manó. Kai hogy van?
-Elvan, barátai szoktak átjárni és játszanak vagy nem is tudom mit csinálnak.
-Furcsa vagy- jelentette ki.

Luke

-Ezt,hogy érted?
-Nem tudom, csak valami megváltozott.Pasi van a dologba ugye?- kérdezte félve.
Ő mindig törődött a fiús ügyeimmel még ott a nagy világból is tartottuk a kapcsolatot és ő egyből tudja mi a helyzet.
-Nem mondanám, nyíltan, hogy van egy srác de ...
-Tetszik és szerinted ő nem viszonozza ezt az érzést
-Valami ilyesmi- nevettem el magam, de akkor menjünk a drága bátyám biztos örülni fog neked.
-Ebben nem lennék olyan biztos
Utoljára körülbelül 5 éve találkoztunk és kis fiatalok voltunk amikor Luke és Kai csináltak egy tánc párbaj amiből drága unokatesónk került ki győztesen, Jongin-t kissé megviselte a dolog, bár szerintem már megbékélt.
Elindultunk felénk, ahol 12 kíváncsi szem pár figyelt fel az érkezésünkre, mi meg szó szerint nevetve estünk be az ajtón.
-Hülye vagy-mondtam és nagy nehezen feltápászkodtam a földről.
-De így szeretsz, nem?- kérdezett vissza és nagy nehezen ő is fölállt.
-Pontosan-mondtam majd adtam az arcára egy puszit.
-Ezt nem hiszem el- hallottam egy kis pisszegést de ne tudom ki mondhatta, és végül elviharzott mellettünk az egyik srác aki hangosan a tudtunkra adta,hogy elhagyta a Kim rezidenciát.
-Ennek mi baj ? -kérdeztem egy kicsit hangosabban.
-Féltékeny- súgta oda nekem Luke én meg csak furcsán néztem rá.
-Fene tudja- válaszolták a többiek kórusba.
-Szia haver, rég láttalak -jött oda a testvérem és megszorongatta egy csont ropogtató ölelésbe a srácot -Srácok ő itt  Luke Tyler
-Luke ők itt ...-és mind bemutatkoztak -és a kótyagos aki elrohant az volt Luhan.
-Fogalmunk sincs mi baja-válaszolta a Tao.
-Kai neked nem moziba kéne lenned?-kérdeztem tőle, mert a barátnőm azt említette,hogy ma mennek.
-Nem, áttettük jövőhétre mert közbe jött neki valami
Senki nem felet erre az utolsó kijelentésre, inkább visszafordultak videojátékozni amihez mi is csatlakoztunk. Én személy szerint csak 5 percig tudtam a Tv előtt ülni mert csak az foglalkoztatott,hogy mi lehet Luhan-nal.
-Xiumin, ki tudnál velem jönni egy pillanatra a konyhába?
-Persze-mondta az említett majd felpattant a fotelből és jött utánam.
-Tudom,hogy tudod.Mondd el kérlek?
-Miért érdekel?- kérdezte kíváncsian.
-Azért mert ha gondom volt ő is meghallgatott és segített, én is szeretnék rajta .Szóval mondd el kérlek.
-Nem tudom mibe segíthetnél-rázta meg a fejét
-Majd megláttuk, na kérlek-kérleltem tovább.
-Van egy lány aki már időtlen idők óta tetszik neki és most, hogy egy kicsit jobban megismerte még jobban vonzódik hozzá csak annak a lánynak valószínűleg más tetszik és ezért vannak ilyen kirohanásai. Így dolgozza fel az esettet.
-Hol lehet most?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs-válaszolt de én láttam rajta,hogy tudja
-Velem ne szórakozz tudom ,hogy tudod
-A suli melletti parknál-válaszolta-de én nem mondtam semmit.
-Okés köszi-nyomtam egy puszit az arcára majd rohantam is.
Nem tudom miért érdekelt annyira, csak az lebegett előttem,hogy ha bántja is valami akkor újra tudjon mosolyogni és ne foglalkozzon azzal a lánnyal.
Futottam az említett helyre és amint értem egyből Luhan-t próbáltam keresni a szememmel , meg is találtam egy kis tó partján ücsörgött ami a park közepét jelezte.Csöndben odamentem és leültem mellé.
-Miért vagy itt?-kérdezte kedvesen szinte suttogva.
-Gondoltam segítek ha tudok.
-Nem tudsz, ezen nem.
-Akkor min?
-Valamin ami nem velem kapcsolatos, támogasd a tesód.
-Hogy jön ez ide?
-Úgy ,hogy mindenkivel foglalkozz csak velem ne-förmedt rám- eddig se érdekeltelek ezután se, oké??!!- szinte már kiabált, könnyekkel telt meg a szemem, hiszen én csak segíteni akartam-Ne haragudj, nem akartam-mondta majd bűnbánóan rám nézett.
-Semmi baj, igazad van nincs közöm hozzá hiszen ez a te dolgod- mondtam majd felálltam- 
bocsánat ,hogy zavartalak- mondtam és elindultam hazafelé.
Csak egy dolog gátolt meg az utamban mégpedig Luhan keze ami visszatartott a célomtól.
-Ne menj kérlek-suttogta eme szavakat, szemembe nézett- Sajnálom mondta szinte a számba mert nagyon közel került hozzám és csak milliméterek választották el ajkait az enyémektől. Vágytam rá , vágytam a csókjára, de nem szabadott hiszen ő másba szerelmes. Amint majdnem összeértet a szánk eltaszítottam magamtól.
-Nem szabad, neked van egy lány aki tetszik és én nem leszek pótlék.
-Ki mondta,hogy pótlék lennél?
-Én-mondtam és véglegesen elindultam hazafelé azonban most már semmi nem tartott vissza.
Rá kellet jönnöm az úton,hogy én kezdek valamit érezni a csodálatos barna, őzike szemű srác iránt.Mikor hazaértem senkit nem találtam a házban. 
"Hyo elmentünk kaját venni, és igen mindenki kellet hozzá
Puszi, srácok :D"
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Csak a plafont kémleltem és reménykedem abban,hogy amit hazafelé gondoltam csak egy baromság. Nem érezhetek iránta semmit, hiszem mégis Kai egyik legjobb barátja. De azok a szemek, akárhányszor a szemébe nézek mindig rabul ejt és nem tudok másfelé nézni. Talán szerelmes lennék belé? Áááá hülyeség, vagy  mégsem? E gondolatsor közepette elaludtam és csak a fényes napsütésre ébredtem, mivel a sötétítő függönyömet elfelejtettem behúzni.Ránéztem az órámra és még csak reggel 6-ot mutatott. Feltápászkodtam és elsétáltam a fürdőszobába ,hogy rendbe szedjem magam.Ezután felöltöztem és lementem reggelit csinálni.Meglepetésemre a konyhába találtam Luhan-t.
-Te mit keresel itt? 
-Bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt-válaszolta- Bocsánat.Tegnap miután elmentél utána átjöttem de valami ismeretlen nyitott ajtót és azt mondta,hogy már alszol aztán beinvitált és utána a többiekkel játszottunk, végül szokás szerint bealudtunk.
-Az ismeretlen srác neve Luke-mondtam.
-Értem, megyek felkeltem a többieket
-Rendben- feleltem majd neki álltam a reggeli pirítósok elkészítésének, és mellé csináltam mindenkinek egy pohár kakaót.
-Hmmma híres Hyo féle pirítóst érzem nutellával és banánnal?-kérdezte Luke aki szintén imádta

ezt a finomságot.
-Kérsz, drága szívem??-kérdeztem tőle nevetve.
-Hát hogy a fenébe ne kérnék-válaszolta és már csinálta is magának a reggelijét.
A többiek is beszállingóztak a konyhába és kiszolgálták magukat.
-Haver te mit fogsz csinálni amíg mi suliba vagyunk.
-Meglátogatom a rokonokat.
-Az sokáig fog tartani- nevetett fel Kai mivel, rengeteg rokonunk él Koreába és mivel Luke édesapja anya féltestvére ezért egy pár rokon akad ám itt.
-Akkor jó szórakozást- mondtam nevetve
-Köszi, picur
-Haha mondtam már,hogy ne hívj így
Mindig így hív már mini mancs korunk óta mert mindig kisebb voltam nála egy fejjel, nem mintha most nőttem volna vagy valami, na de mindegy.
A suli ma sem volt izgalmakkal teli azt leszámítva,hogy amikor az egyik óráról kilépve egy csajszi aki ismerős volt pofon vágott és azt ordította a képembe hogy minden az én hibám, majd elrohant.
-Ez mi volt?- kérdeztem Nanát az arcomat fogva.
-Ez a csaj Luhan barátnője vagyis szerintem most már az exe -válaszolt MinHee az egyik osztálytársunk- nagyon fáj?- kérdezte
-Nem, túl élem, de köszi. Ha neki most jobb, akkor egészségére.
-Láttátok Lianát?-jött oda hozzánk Tao
-Persze arra ment -mutattam neki az irányt, mivel gondoltam a harci csajt keresi- mondd meg neki kérlek,hogy ha legközelebb gondja van akkor ne engem vágjon pofon, kösz
-Pofon vágott?
-Igen és azt hajtogatta ,hogy az én hibám.
-Mert az is.
-De mi?- akadtam ki
-Miattad szakított vele Luhan
-Mi?????-mondtam és elrohantam, hogy megkeressem a srácot.
Végigrohantam a folyosón és megláttam őt a bátyámék társaságába.
-Luhan azonnal gyere ide- kiabáltam neki mire kelletlenül felállt és odasétált hozzám.
-Mi az?-kérdezte flegmán.
-MI AZ?? Csak ezt tudod kérdezni a volt barátnőd pofon vág és azt hajtogatja,hogy az én hibán

aztán jön Tao és megerősít ebben. Igaz ez?
-Igen
-De mit tettem,hogy miattam van?
-Létezel- válaszolta majd elvonult.
-Luhan azonnal állj meg és magyarázd meg ezt- kiabáltam utána,de nem reagált rá semmit.
Körülbelül ennyi érdekfeszítő volt a mai napban, otthon unokatesónk várt minket ebéddel, tudni illik ő éppen szakácsnak tanul szóval az étel tuti finom lesz.
-O  ez mennyei.-mondtam neki két falat között.
-Örülök,hogy ízlik
Ebéd után elmentünk egy régi kedvenc helyünkre a kikötőbe ahol gyerekként mindig játszottunk, és ott nosztalgiáztunk, éppen nevettünk valamin amikor egy ismerős hangra figyeltem fel és mivel nem akartam,hogy meglássanak minket ezért lerángattam magam mellé  Luke-ot a bokor takarásába.
-Szeretem már időtlen idők óta de őt egyáltalán nem érdeklem fogadni mernék ,hogy most is azzal a szőke bájgúnárral van.
-Luhan, most komoly féltékeny vagy?
-Igen, most miért ne? Hyo olyan cuki és nem illik ahhoz a sráchoz.
Hatalmas szemekkel néztem a melletem ülőre akinek szintén nagyra nyíltak a szemi.Nem is hallottuk tovább a fiúk beszélgetését mert nyilván elmentek de én még mindig sokkos állapotban voltam, mi az ,hogy a nagy Luhannak- bejövök ? Bár nagyon remélem,hogy egy másik Hyo-ról volt szó.




Remélem tetszett :*